2017. december 12., kedd.       Köszöntjük névnapjukon Gabriella nevű olvasóinkat.  Holnap Luca és Otília napja lesz.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Félidőben – Cserékre érett a csapat? (2.)

Hírek - Önkormányzat

CSONGRÁD - 2012. Október 8.

Két évvel ezelőtt alakult át a város kormányrúdja mellett ácsorgó, s néha lépdelő csapat. A legszembetűnőbb változást a rúd mögött, a kátyúba került szekér bakján ülő személy, Kőrösi Tibor testesítette meg. A Bedő Tamást váltó új polgármester a blogjában két részben elemezte az elmúlt két évet. Szerkesztőségünk csapata viszont itt, vagyis Pap Gabriella, Gyovai Gáspár, Nagy Rusztem, s – immár – Koncz József „kedvenc” lapjában ama huszonnégy hónapról három részben közöl néhány kendőzetlen információt. Az első év Csongrádnak két új „fejest” is jelentett: a debreceni-szentesi Nagy Rusztemet és a kisteleki Sándor Attilát. Az új vezetés első új esztendeje intézményi átalakításokat eredményezett. Az első évben az előrehaladás helyett inkább a tespedt visszamutogatás volt a jellemző, pedig – mint a képeinken látható városházi táblák felirataiból is kiderül – a korábbi képviselő-testületek összetétele alapján az új vezetés jelentős részének a visszamutogatás helyett ildomosabb lett volna visszaemlékezni a saját korábbi tetteire.

A város polgármestere, Kősöri Tibor az internetes naplójában a Félidőben című bejegyzése után egy nappal később közölte az alábbi, Gondolkodunk, tehát vagyunk! című írását is:

„Elsődleges szempont úgy megőrizni a város működőképességét, hogy az élhetősége tovább javuljon, de a működési kiadások csökkenjenek. Ennek szellemében együtt örülhettünk pár apróságnak, például annak, hogy immáron második éve nincs a városban szúnyoginvázió és füstölőautó, gyönyörű a homokpart a Körös-torokban, az elviselhetetlen nyári hőséget enyhítették a párakapuk, köztereink rendezettek.

Hiába jutott eszembe a párakapuk felállítása és a KRESZ-park felújítása ( inkább újraépítése) ha heti rendszerességgel tönkreteszik ez utóbbit, csakúgy, mint a játszótereink többségét, vagy oly sok minden mást ebben a városban. Kérem, vigyázzunk együtt rájuk!

Ha az elért eredményekre is legalább olyan figyelem összpontosulna, mint amekkora figyelmet irányítanak, energiát szentelnek egyesek arra, hogy az esetleges problémákat felnagyítsák, akkor talán előrébb tartanánk. Szenteljünk tehát figyelmet az eredményekre is!

A költségek csökkentését jól mutatja, hogy a kerékpárút pályázaton elnyert szakaszának 10%-os önrészét sikerült 0%-ra csökkenteni, a Széchenyi utat és a Szegedi utat úgy leaszfaltoztatni, hogy az a városnak egy fillérjébe sem került. (100 millió forintot jóval meghaladó összegről beszélünk!) Cégeink egy részét az eddig ráfizetéses helyzetből sikerült nyereségessé tenni, amelyhez olykor vezetőváltásra volt szükség. A Rendelőintézet működtetése évről-évre 3 millió forinttal kevesebbe kerül, míg eddig legalább ennyivel emelkedett évente. Tanulságos az intézmény felújítási költségeinek emelkedése is, hogy miképpen került ez a káprázatos cselekedet Csongrádnak rengeteg pénzébe, csak a pótmunkák 100 millió forint fölött jártak!


A gondolkodás alapját a működőképesség biztosítása jelenti, de csak ésszerű keretek között. Hitelből nem lehet intézményeket bővíteni, fizetést emelni, vagy éppen jutalmakat osztani. Talán nem mindenkinek tűnt fel, hogy a korábbi ciklusok több százezres, milliós jutalmai, különböző jogcímen adott plusz juttatásai ma már nincsenek! Nem azért, mert nem érdemelnék meg az esetlegesen jól teljesítők, hanem azért mert első a létfenntartás.

Van akiket sért, hogy a szabálytalanságok feletti szemhunyás alkalmazása, az „intézzük el valahogyan” módszerek futószalagszerű alkalmazása ma már a múlté. Gyakran elégedetlenségüknek nagy hanggal kívánnak nyomatékot adni, de mindez hiába. Gondolkodva, jó szándékkal, emberi hangnemben, manipuláció nélkül lehet előre jutni, hiszen a felsoroltak ellenkezőjére már volt példa a város történetében. El is jutottunk a csőd közelébe.

Az intézkedések egy része talán nem népszerű, de úgy hiszem, hogy ha szűkülnek a lehetőségeink, még mindig jobb ezekkel szembe néznünk és megoldást keresni, mint az utánam az özönvíz módszert alkalmazni.

Aki hideg fejjel, de csongrádi szívvel végiggondolja, hogy 2010. októberében hová tartott a város, honnan indultunk, mit értünk el és most hol tartunk, mennyiben változott meg a korábbi időkhöz képest városunk fejlődési iránya, az rájön arra, hogy pozitív irányba hajlik a mérleg nyelve.

Természetesen mindent be lehet állítani némi rosszindulattal negatív folyamatként is. Erre példa Csongrád helyzete: valóban mondhatjuk azt, hogy visszaesett a tempó, s az eddigitől eltérő az irány. Ez azonban azt jelenti, hogy a zuhanásból kivettük a várost, s lassú felemelkedés kezdődött el. Az irány is megváltozott, becsapódás előtti helyzetből felfelé tartunk. S még egy fontos tény: az alap sosem látszik, de enélkül nincs épület, nincs város. Előbb az alapot kell megerősíteni.”

A naplóírás kritériumainak megfelelő, de a teljes körű tájékoztatás szempontjából maximálisan egyoldalú összegzésben még sok-sok kiegészítés elférne, csakúgy, mint ahogyan ez igaz a sorozatunk első részében közölt Félidőben című bejegyzésre is. Ez utóbbiról az alakuló ülést 2010. október 15-én korelnökként részben vezető Murányi László csak annyit mondott: minden mondat mellé elférne legalább egy kiegészítő mondat. Hasonlóképpen vélekedett a város vezetésében négy évig listás önkormányzati képviselőként, s gazdasági bizottsági elnökként, majd nyolc évig polgármesterként részt vevő, s MSZP-listán a jelenlegi testületbe is bejutott Bedő Tamás. Az előző választási ciklusban szocialista listás országgyűlési képviselőként is ténykedő politikus a két év után még mindig előtérben lévő visszamutogatásról érdeklődésünkre csak annyit mondott: legalább Kőrösi Tibor polgármester blogjában szívesen olvasna az elmúlt két év valós eredményeiről, vagy legalább arról, hogy miért kell annyi vezető beosztású személy 2013-tól, amikor – többek között a kormányhivatalok és a járási hivatalok működése mellett – alig marad önkormányzati szinten elvégzendő feladat.

Az új önkormányzati vezetésben a legfontosabb személyi változást azonban nem az jelentette, hogy Bedő Tamás 2011. elején lemondott a képviselői mandátumáról. Az „új szelek” fuvallata már 2010. októberében érezhető volt, amikor is kitalálták, hogy létrehoznak a városházán egy stratégiai irodát, amelynek többek között a feladatai közé tartozott volna a pályázati lehetőségek kihasználása. Eme iroda vezetője a kisteleki Sándor Attila lett volna, ezért a választások után vele rögtön szerződést kötöttek. Ő az első hónapokban vállalkozói szerződés alapján nyújtotta be havonta a háromszázezer forintot jóval meghaladó összegű számláit. A Magyar Anna megyei közgyűlési elnök mellett az előző ciklusban a gazdasági alelnöki feladatokat ellátó, s egyébként igencsak csavaros észjárású, széles látókörű szakember idén július 31-ig szolgálta a csongrádi városvezetést, ám máig nem derült ki, végül is miért váltak meg tőle. Azt sem árulták el, mi értelme volt Sándor Attila alkalmazásának, noha ez a kérdéskör 2012-ben több nyilvános önkormányzati képviselő-testületi ülésen is szóba került.

A két évvel ezelőtti október egy másik „új embert” is jelentett Csongrád lakóközösségének, hiszen a Berkes István jegyző halálával megüresedett hivatalvezetői pozícióra pályázatot írtak ki. A beérkezett pályamunkák közül Nagy Rusztemét – a debreceni származású, s jelenleg Szentesen élő, korábban a megyei önkormányzat hivatalában dolgozó jogászét – támogatta a testületi többség. Úgy tudjuk, szóba került egy akkor harmincöt éves, kényszerűségből vidéken jegyzőként dolgozó, szakmai körökben is kiváló szakembernek elismert csongrádi fiatalember, ám őt a háttérben hiába támogatta még Vincze László országgyűlési képviselő, fideszes választókerületi elnök is, a személye esélytelen maradt, végül nem is nyújtotta be a pályázatát.

Az új városvezetés már a 2011. január végi soros testületi ülésen megkezdte a Gamesz és a városgondnokság összevonásának előkészítését. A márciusi rendkívüli ülésen az ügy végére pontot tettek, s a két intézményből létrehozták a Csongrádi Városellátó Intézményt, melynek vezetője a Gamesz korábbi igazgatója, Törköly Péterné lett. Az önkormányzati normatív költségvetési támogatások átutalásának végtelen halogatása miatt immár jóval ötvenmillió forint feletti adósságállományt görgető mamutszervezet vezetője idén nyugdíjba vonul, s – bár tehette volna – a szerződés szerint számára kötelezőnél egyetlen perccel sem akar tovább az állásában maradni. Érdekes az is, hogy bár a képviselő-testületbe egyéni képviselőként bekerült Bodor János volt városgondnoksági igazgató testvére, Bodor Csaba, az igazgatót az átalakítás után már csak beosztottként, munkairányítóként alkalmazták. Bár Bodor Jánost a történtekről több alkalommal próbáltuk nyilatkozatra bírni, ő – a nyilvánosság előtt – máig hallgat. A városellátó viszont bekerült abba a nehezen átlátható hátterű körforgásba, amelybe az átalakított művelődési központ is tartozik. A városellátónál is tapasztalható állapotokra jellemző, hogy ott álláshoz jutott egy egyéni körzeti önkormányzati képviselő barátnője is, akiről – a városházi folyosói legendák szerint – a kollégái sem tudják, valójában miért is veszi fel a fizetését, így viszont a viszonylag szabadelvűnek indult városatya „anyámasszony katonájává” szelídült. Emellett – a városellátóhoz helyezett volt Szeviép-telep működtetése kapcsán – az intézmény tanácsadói szerződést kötött Gyovai Zsolt önkormányzati képviselővel, ami a Jobbik listáján a testületbe került, de a pártból később kizárt városatya számára havonta százezer forint vállalkozói díjat jelent.

A kizárólag önkormányzati tulajdonú, s többek között turisztikai céllal létrehozott Csongrádi Városkép Nonprofit Kft. alapításáról még a 2011. január végi testületi ülésen döntöttek. A lapunkban számos cikkben szerepelt céget hatalmas reményekkel hozták létre. E remények hasonlóak ama bizonyos mesebeli gazdasági társaság körüli álmokhoz, melyet egy leánygyermek édesapja álmodott meg. Az álomcég egy ideig szépen prosperált: olasz fagylaltgépeket importált Magyarországra, majd a tevékenysége végül abban teljesedett ki, hogy az adósságait nem fizette, miközben a vezetője, s a leánygyermek úton és útfélen kölcsönkéregetett, majd a pénz egy feneketlen kútban eltűnt. S bár az ominózus nonprofit cég esetében szó sincs kölcsönkéregetésről, adósságról már annál inkább. Az alapítás óta már egy ügyvezető lemondott, s korántsem jó szájízzel távozott. A cég ez évi üzleti terve és elmúlt évi beszámolója alapján közgazdász szakértőnk, Nemeskéri-Orbán István szerint szinte csak a kiadások főösszege az egyértelmű, ám a bevételekről ez még véletlenül sem mondható el, azok döntő többsége várhatóan csak az önkormányzattól kapott támogatás, valamint a helyi intézményi és önkormányzati megrendelések esetében realizálódik. Továbbra is nyitott kérdés, meddig tartható fenn a cég, amelyről ugyan elterjedt Csongrádon, hogy leginkább egy párt „kifizetőhelyeként” funkcionál, ám a beszámoló tárgyalása során Pap Gabriella alpolgármester, a Fidesz helyi szervezetének elnöke e vádakról egy testületi ülésen elhangzott felszólalásában azt mondta, hogy azok nem igazak.

Az új városvezetés már a regnálása idejére eső első Körös-toroki Napok idején belebocsátkozott némi furcsa intézkedéssorba. Mit megírtuk, az akkor hatályos helyi rendeletek alapján több okból is jogosulatlanul szedtek a közlekedőktől ezer forintot, melyet „parkolási díjként” gyűjtöttek be. A tavalyi Körös-toroki Napok helyszínét gépkocsival megközelítőket ugyanis díj megfizetésére kötelezték, amely járművenként csak egyetlen belépésre jogosított, s személygépkocsitól kisteherautón át kamionig egységesen ezer forintba került. A jegyárat sokalló járművezetők legközelebb a bökényi és a városközponti parkolókban állhattak meg. Az Öregvár utcán és a Bökényalj úton hétfő hajnalig gépkocsival csak azok közlekedhettek ingyen, akik a lezárt területen laktak, illetve a Körös-toroki üdülőterületre behajtási engedéllyel rendelkeztek. A hatályos helyi rendeletek, s a vonatkozó törvények alapján ez a díjbeszedési módszer jogilag rengeteg sebből vérzett, hiszen a "A közterületek rendeltetéstől eltérő célú használatának szabályairól és díjairól" szóló, valamint "A Körös-toroki üdülőterület rendjéről" szóló rendeletek szerint Csongrád belterületén ilyen módszerrel nem lehetett volna pénzt kasszírozni. Mindezt azzal is tetézték, hogy egy biztonsági cég emberei az útzáron csak akkor engedték át a gépjárművel közlekedő belvárosi lakosokat, ha bemutatták nekik a személyi igazolványukat és a lakcímkártyájukat – akkoriban ugyanis a helyi rendőrkapitányság még az ilyen ügyek végrehajtásába látványosan nem folyt bele, idén viszont már más volt a helyzet, egyenruhások immár kereskedelmi egységek nyitva tartási rendjének betartatásában is részt vettek.

Azt azonban, hogy az új városvezetés a „hatalmi szóra” esküszik, már jól mutatta, hogy tavaly júniusban pillanatok alatt elfogadták a szigorított csendrendeletet, ami hozzájárult ahhoz, hogy Csongrád a kora őszi hétvégi estéken is olyan képet mutatott, mintha kijárási tilalmat rendeltek volna el.

Tavaly június elején napok alatt módosították a Körös-toroki üdülőterület rendjéről szóló helyi rendeletet is, ami a vállalkozók körében igencsak kiverte a biztosítékot, végül azonban elmaradt a jogszerűvé tett, de mégiscsak furcsa alapokra helyezett „pénzbehajtás”.

A pályázati beruházások során elkészült létesítmények átvétele során, a figyelem és fegyelem terén az új vezetés sem jeleskedett. A Szentháromság téren kialakított új városi galériát például a megnyitó után három hónappal be kellett zárni, ugyanis a padozat tönkre ment. A helyreállítás idén áprilisig tartott. A művelődési központ földszinti részének felújítása során tönkre tett Csongrádi Borok Házát viszont máig nem sikerült rendbe tenni, az jelenleg egy szenespincéhez hasonlít. A bár a padozaton felgyülemlett vizet még tavaly ősszel kiszivattyúzták, máig nem tudni, mit és miként lehet majd kezdeni a közel húszmillió forintba került létesítménnyel.

A városháza előtti teret – a burkolat megóvására hivatkozva – viszont sikerült ágyúgolyókkal „körbelövetni”. Tóth Béla szobrászművész, a Kossuth téri Szent István-lovasszobor alkotója, a tér átalakításának kigondolója azt mondta: ha teheti, elkerüli a Kossuth teret.

Lapunk tevékenységét is érintette néhány érdekes megnyilvánulás. Megérhettük, hogy a nyilvánosság elől el akarták titkolni több önkormányzati cég üzleti tervét, ám végül megtörtük a jeget, s júliusban mégis nyilvánosságra hozták a dokumentumokat. Egy nappal később viszont – egy pályázatról szóló cikkünk kapcsán – három személy nyíltan megfenyegette a szerkesztőségünket. Idén viszont már más a stílus, előtérbe kerültek a rendőrségi feljelentések, s az abból adódó eljárások. Lapunkkal kapcsolatban feljelentést tett már Koncz József városi rendőrkapitány, s indult egy másik hasonló ügy is, amelyben – egyelőre nem hivatalos információink szerint – Nagy Rusztem jegyző a kezdeményező. Sorozatunk harmadik, befejező részében minderről, s még sok minden más, a polgármester blogjában nem olvasható információkról napokon belül közlünk kendőzetlen információkat.

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.


 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés