2017. december 12., kedd.       Köszöntjük névnapjukon Gabriella nevű olvasóinkat.  Holnap Luca és Otília napja lesz.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Azt harsogják: Magyarország jobban teljesít

Hírek - Szubjektív

Míg a kilencvenes évek elején Magyarország a rendszer(módszer)váltás mintaállama volt, most a legnagyobb erőfeszítések ellenére – Európában, sőt már azon túl is – a hátul kullogók közé tartozik. A huszonöt évig halogatott szerkezetváltás elmulasztása ránk döntötte a házat. Elmaradt a nagy elosztó rendszerek átalakítása, modernizálása, ennek következtében eladósodott az állam, s vele együtt a polgárai, az adósságtörlesztés pedig megfosztja az országot azoktól az erőforrásoktól, amelyek nélkül sajnos nincs érdemi gazdasági fordulat, nincs gazdasági növekedés – amennyiben az szükséges egyáltalán.

 

A tragikomédiáról – Tényleg szubjektíven

Hírek - Szubjektív

Nem ismerem Nagypál Sándort személyesen, és nagyon ritkán nézem az önkormányzati ülések közvetítését. Ilyen ritka alkalmakkor azt látom, hogy jó szándékú ember. Amit elmond, azt megértem. A hivatalos stílus szókincsére, az övével ellentétben, ugyanis mindig a zsargon, főként a jogi szaknyelv túlzott használata volt jellemző. Ez valami olyasmi, mint amikor a Biblia latin nyelven létezett. Ám akkor még előttünk állt a reformáció, az anyanyelvre történő lefordítások időszaka. Visszatérve az esethez: kétszer is végignéztem a Tragikomédia – Feljelentéstől a kizárásig című cikkben szereplő videót. A tények már szinte elhalványodnak. A mögöttes jelentések a fontosak. Például a képviselő megalázása.

 

El lehet menni

Hírek - Szubjektív

Kezdem azzal, hogy egy elektronikus levél késztetett az alábbiak megírására. Ismerősöm arra kér abban a levélben, hogy vegyem át a könyveimet, melyeket nem tudott eladni. Üzent, menjek értük, mert bezárja a boltját. Sokan azt mondják erre: várható volt. Csongrádon sorban dőlnek be az üzletek. Ha csak a Fő utcát nézzük végig – most ne számoljunk – egyre másra üres helyiségeket találunk. Kiürülnek, ahogyan a zsebeink.

 

Történelem elfekvőben - Múltképeink meddő párviadalai

Hírek - Szubjektív

A magyar közvélemény-kutatásoknak azon kérdésére, miszerint „Ön kit tart a huszadik század legnagyobb, legsikeresebb magyar politikusának?”, a gondolkodni próbáló ember számára egészen elképesztő válaszok születnek. Sokéves tendencia alapján jól körvonalazódik, hogy a magyar emberek fejében úgy látszik, gond nélkül megfér egymás mellett a képzeletbeli dobogó tetején Károlyi Mihály és Tisza István, Horthy Miklós és Bethlen István, továbbá Gömbös Gyula és Szálasi Ferenc, Kádár János és Nagy Imre. Pedig e politikusok történelmi szerepének mibenléte mindmáig közel sem kiforrott. Ráadásul, ha a történelem látószögéből egyénenként, vagy az itt felállított párokban vizsgáljuk őket, ordító ellentmondásokra lelünk, s így az összehasonlíthatóság mibenléte is relatívvá, kérdésessé válik.

 

Erkölcstan

Hírek - Szubjektív

Egy hónap alatt hazánkban annyi minden történik, hogy azt egyetlen elemzésben össze sem lehet foglalni. Az pedig már csak egy kis hab lehet a tornyosuló tortán, hogy a most készülő erkölcstankönyvekben, és a bevezetendő erkölcstan tantárgyban a szerb-horvát-magyar-bolgár „kajakkirálynő” bizonyosan pozitív szereplőként szerepel majd, mint a hazaszeretet és a hazához való hűség és a balkáni állhatatosság példaképe. Már csak azért is, mert mind a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB), mind a Magyar Kajak-Kenu Szövetség, mind Győr (bár itt erős személyi kapcsolódás lelhető fel) úgy ölelte keblére, mintha a magyar jövő függne egy-egy vélt/remélt riói olimpiai helyezéstől, éremtől.

 

Hol bolt, hol nem bolt…

Hírek - Szubjektív

Élelmiszerboltokat zár(t) be Csongrádon az az üzemeltető, mely a Csongrád és Vidéke ÁFÉSZ tulajdonát tavaly – érdekes körülmények között, a helyi önkormányzat vezetésének figyelmét elkerülve – szerezte meg. Egy másik, hasonló cég is végső zárórákra készül a városban, persze az csak két üzletre tesz lakatot – igaz, összesen kettőt üzemeltet Csongrádon. Mindezek egy agónia figyelmeztető jelei, melyekre a helyi városvezetők, a magukat mindenekfelett állónak gondoló csongrádi politikusok fel se figyelnek.

 

Kádártól Kádárig

Hírek - Szubjektív

Lassan ötven éve lettünk akkorkák, hogy a szüleink már nyugodtan beszélhettek velünk arról a korról, amelyben éltünk. A hatvanas évek vége, a hetvenes évek eleje, az „új gazdasági mechanizmus” ideje. Megtudhattuk, hogy bár a tőkés világ már biztosan összeomlik, és mi már meghaladtuk a tőkés társadalmak fejlettségét, lassan felépül a szocializmus, s már csak néhány lépés és megteremtjük a „munkaalapú társadalmat”, melyben mindenki a szükségletei szerint részesülhet a kommunizmus javaiból. Bár a szüleinket csak háromévente, néhány dollárral a zsebükben engedték nyugatra, hogy megnézhessék ezt a rothadást, közben viszont bennünket túszként itthon tartottak, nehogy eszükbe jusson azt a romló, túlhaladott rendszert választani. Nem is volt szándékuk. Édesapám haláláig a hazánkhoz való hűségre nevelt bennünket, bár kapott ajánlatot a nyugaton élő rokonainktól. Sajnálom, hogy én már nem tudtam ezt elérni a fiaimnál, de megértem a döntésüket.

 

Quo vadis Csongrád?

Hírek - Szubjektív

Az évtizedes hanyatlás és vesszőfutás után Csongrádon és a város térségében is célszerű lenne összpontosítani a sokszor hangoztatott összefogásra, a közös és összehangolt cselekvésre. Ez idáig azonban inkább még olyanok között is a távolságok nőttek, akik korábban beszélő viszonyban voltak egymással. Ebben nagy szerepet játszik a politikai hatalom megszédítő hatása, a féltékenység, a tehetségtelenség és a tehetetlenség, valamint a csalhatatlanságba vetett hit, továbbá a segítséget és a tanácsokat már jó évtizede rossz néven vevő városvezetések. Az a tévképzet, hogy aki a politikai szélforgás következtében hatalomra jutott, az egyúttal olyan tudás birtokába került, amely a problémák megoldására egyedül is képessé teszi.

 

Ellopott életek – Az elszalasztott lehetőség

Hírek - Szubjektív

Minden esztendő elején célszerű mérleget készíteni. Ezt magam is évről évre megteszem, de idén nem személyes alapon, s nem éves szinten, hanem az életünk egy jelentős szakaszát tekintem át – a rendszerváltástól napjainkig.

 

Fogságba szorult jövendő (3.) – A demokrácia halála

Hírek - Szubjektív

A Krisztus születéséhez számított 2013. évbe léptünk. Az évváltás idején a közéletben – szokás szerint – hazugságok sora rétegződik egymásra. Az egyik oldal a gazdasági fellendülés, az új államigazgatási szerkezet és az alkotmányosság működési sikerének megjövendölésére törekszik. A másik oldal – felrúgva az utolsó „háború előtti békeév”, azaz a választások évének szabályait – epekedve várja, hogy nyugati apanázzsal megtámogatva, „népfrontba” tömörülve nekironthasson a magát jobboldalinak, értékeit konzervatívnak mondó kormányoldalnak.

 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés