CSONGRÁD - 2013. Július 1.

Szívesen feltettük volna a címben szereplő kérdést hétfőn a város első számú vezetőinek, de igyekezetünk ellenére sem értük el a „prominens személyiségeket”. Hatalmas szívfájdalmunkra a sajtókérdéseket írásban, aláírtan kérő, s azokra sok nap elteltével is csupán hányavetin válaszoló önkormányzati jegyzőt sem tudtuk hivatalában utolérni, hiszen – lévén köztisztviselők napja – hétfőn a hivatalvezető is a jól megérdemelt fizetett pihenőnapját töltötte. Azt viszont mindettől függetlenül érdemes lett volna valami politikusfélének a városházán bejelentenie, hogy a nagy cécóval beharangozott, majd több tízmillió forint járulékos költséggel megpályáztatott, egymilliárd forint főösszeggel tervezett fürdőfejlesztési projektnek mi lett a sorsa. Ha – titokban – elkezdődött a beruházás, s a félmilliárd forintot a megfelelő helyeken – banki igazolásokkal alátámasztva – be tudták mutatni, érthetetlen, hogy miért titkolóznak. Ha viszont elbukták a projektet, már úgyis késő a sunyi hallgatás, a közvélemény előtt is már legfeljebb csak a maradék támogatottságukból tudnak néhány százalékot lefaragni.

Tavaly, két nappal karácsony előtt írtuk meg, hogy nyert a csongrádi fürdőfejlesztési pályázat. A kedvező döntést egy ideig a nyilvánosság előtt elhallgatták a csongrádi vezetők, bár ama taktika – az internet világában – igencsak satnya próbálkozás volt. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség pályázati információs honlapjára felkerült információk szerint a csongrádi fürdőfejlesztési pályázattal kapcsolatban meghozott döntés hírét december 20-án nyilvánosságra hozták, s az a portálon a mai napig fellelhető.

A helyi önkormányzati képviselő-testület a fürdőfejlesztés pénzügyi kötelmeinek felvállalásáról, s a fejlesztési szerződés aláírásáról január 17-én egy rövid előterjesztés alapján, rendkívüli ülésen döntött. A tanácskozás témáját tartalmazó – melléklettel együtt kétoldalas – anyagot a reggel fél 8-kor kezdődött tanácskozást megelőző délután kapták meg a képviselők, noha – információink szerint – a testület többségét adó „frakció” már a január 14-i ülésén eldöntötte, hogy belevágnak a fejlesztés megvalósításába. Mint a tanácskozás után megírtuk, a rendkívüli ülésen Murányi László nem vett részt, ugyanis – mint tőle megtudtuk – már január elején bejelentette, hogy azon a héten sem bizottsági, sem testületi feladatokat nem tud vállalni. A két szocialista képviselő viszont arra próbált rámutatni, hogy egy előző nap, késő délután kézhez kapott, igencsak kurta előterjesztés alapján – konkrét elképzelések nélkül – nem lehet érdemi döntést hozni, ezért a szavazáskor mindketten tartózkodtak.

A tanácskozás után a polgármester az internetes naplójában leteremtette a tartózkodókat. Kőrösi Tibor – többek között – az alábbiakat írta:

„Az országban igen kevés település kapott ilyen mértékű segítséget tervei valóra váltásához és vannak, akik ezt a lehetőséget is el akarják szalasztani. Ha van helyzet, amikor a pártpolitizálást félre lehetne tenni, hát ez az volt. Sajnálom, hogy nem tudtak ezen felülemelkedni, s valódi, a tárgyhoz kapcsolódó érvekkel előállni. Azzal foglalkozni, amiről az előterjesztés szólt. Bár korábban lettek volna ilyen aprólékosan alaposak a most látványosan aggódók, s került volna előtérbe a mostanában gyakran hangoztatott szakmaiság. Hol volt ez a kiemelt szakmai aggodalom akkor, amikor néhány év alatt sikerült a várost az adósságcsapdába taszítani? (…) A folytatás sem lesz egyszerű, hiszen az önrészt előteremteni sem kis feladat és korántsem garantált a siker. Viszont azt a lehetőséget elutasítani, amit évtizedek óta várunk, vélhetően csak azért, mert most ez nekünk sikerült, rendkívül elgondolkodtató. Nem találom döntésük mögött a városérdeket.”

A milliárdos fürdőberuházásról szerveztek két lakossági fórumot, melyek egyikén összesen tizenegy érdeklődő jelent meg, a másikat viszont meg sem tartották, ugyanis azon egyetlen, a fejlesztésre kíváncsi csongrádi sem vett részt. A lepukkant létesítmény felfejlesztésére 2012. május 15-ével szerződtetett Márton Mária „fürdőmenedzser” még január 23-án nyilatkozott lapunknak. A Csongrádi Közmű Szolgáltató Kft. állományába bruttó 300 ezer forint havi fizetéssel felvett „második fürdővezető” hosszú távú tervekről beszélt.

A politikai „púderezési nagyüzem” még január végén beindult. Felsejlő vidéki és külföldi befektetési szándékokról is vizionáltak. Járt Csongrádon például néhány ázsiai férfi, akik annyira komolyak voltak, hogy – a vallási meggyőződésük ellenére – nem férfival, hanem egy miniszoknyás csajszival „tárgyaltak”. Befektetést ígért egy Csongrád megyei cég is, melynek székhelye egy pici irodacentrumban található. Miután Murányi László önkormányzati képviselő közreműködésével utánajártunk, hogy valójában miként is működik a cég, kiderült, hogy a létére a székhelyén egy postaládára ragasztott címke utalt. Csongrád volt polgármestere, Molnár József közreműködésével azt is megtudtuk, hogy olyan „jelentős” e kft., hogy még a székhelyül szolgáló település polgármestere sem tud róla semmit. Mindemellett információink szerint egy csongrádi székhelyű cég, vagy annak egy tulajdonosa – pontosan nem lehet tudni, hiszen természetesen ezt az ügyet többszörösen is homályba burkolták – ötvenmillió forint tőkebefektetésről vállalt garanciát, feltéve, ha megvalósul a beruházás. E gálánsnak tűnő ajánlatról az önkormányzat többségi irányítói még a szinte pártlapként kezelt helyi közmédiában sem dicsekedtek, s az érintett is máig mélyen hallgat.

A tavaszi tiszai árvíz, s az egyúttal megemelkedett talajvízszint idején kiderült, hogy a fürdő nagymedencéje bármikor megadhatja magát, ezért az üzemeltető cégnek azonnali beavatkozásokat kellett elvégeztetnie, annak érdekében, hogy a medence használható maradjon. Az eredeti tervek szerint az ötvenméteres medence felújítása egyébként nem lett volna a projekt része, és új, szabványos versenymedencét sem építettek volna, helyette viszont lett volna csúszda, kültéri masszázsmedence, valamint megújították volna a főépületet is.

Felvezették a fürdőhöz a bökényi termálkút csurgalékvizét is, ami szintén hatalmas összeget emésztett fel, mondván, jól jön az még a gyógyászathoz. Szintén érvként szerepelt, hogy ezáltal nem kell visszasajtolni a fűtésre használt termálvizet, hiszen az így többszörösen hasznosul. Csakhogy időközben – épp a területi fideszes választókerületi elnök, Farkas Sándor közbenjárására – elfogadott az országgyűlés egy törvénymódosítást, miszerint a mezőgazdasági hasznosítású termálvizet egyáltalán nem kell majd visszasajtolni, vagyis elegendő lett volna egyelőre kivezetni a vizet az önkormányzat újraindított kertészetébe, az alapproblémát máris megoldották volna, de – úgy tűnik – ez esetben alapvetően más volt a cél.

Egyelőre hatalmas a titok. Minden „nagy fejes” hallgat. Persze elképzelhető, hogy a beruházás ügyében akár személyesen Orbán Viktor miniszterelnök jön, s jelenti be a félmilliárdos önrész biztosítását, s a milliárdos projekt indulását. De ha a másik eshetőség az igaz, vagyis bukott az ügy, talán joggal elvárható lenne, hogy legalább ketten álljanak ki, s magyarázzák meg, mire és mennyit költöttek, ugyanis ezek az „ügyesen” felhasznált tízmilliók közpénznek minősülnek, s az ilyesfajta pénzfelhasználásról még egy magyarországi stílusú demokráciában is (talán) illik tájékoztatni a közvéleményt. Egyelőre szerkesztőségünk repesve várja Pap Gabriella „fürdőfejlesztés-ügyi alpolgármester”, valamint Márton Mária „fürdőmenedzser” bejelentését, továbbá igencsak kíváncsiak vagyunk az azzal járó – megdicsőülést, vagy elbujdosást eredményező – következményekre is.

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.