2019. július 16., kedd.       Köszöntjük névnapjukon Valter nevű olvasóinkat.  Holnap Endre és Elek napja lesz.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Borfesztivál – Gyros

Hírek - Szubjektív

Gyrost, hot-dogot, hamburgert és házi főzésű sört árusítottak hajdúsági vállalkozók a csongrádi „borutcában”, miközben erővel bezártak helyi kisboltot, s próbálták megakadályozni a helyi tradicionális kenyérsütés tudományának nyíltszíni bemutatását is. Miért? Az egyszerű kérdésre adandó válasz kapcsán érdemes e témakört gazdasági és politikai szempontok alapján is körüljárni.

Ahelyett, hogy kiemelten célirányos programok keretében is bemutatták volna a csongrádi termelők borait, s hozzá jóféle csongrádi kenyeret, kenyérlángost és más, helyben készülő finomságokat árusítottak volna, miért kellett a csongrádi borok utcájában sört, vagy akár kereskedelmi cég által palackozott, s kereskedők által árusított Tokaji Aszút is kínálni? S miért kell a bor- és sörfogyasztást a gyerekeknek szánt játékokkal és programokkal összekötni? Így is a kétmillió alkoholista országa vagyunk. Vagy talán a város – e téren is felelős – vezetői azt vallják, hogy nem lehet elég korán kezdeni?

Vajon mi értelme olyan rendezvényeket szervezni (a város kontójára), ahol a helyi vállalkozások hátrányba kerülnek, és többnyire olyan termékeket és vállalkozókat preferálnak, akiknek semmi közük a városhoz, sőt, az ország másik részéből jönnek ide „kaszálni”?. Főként, ha ezt az önkormányzat hathatós közreműködésével tehetik?

Ilyenkor az emberben különös gondolatok merülnek fel, s szívesen belenézne néhány „üvegzsebbe”!

Csak megjegyzem: remélem, a jövő évi „Körös-toroki alkohol- és tudatmódosító-szer vásárt” nem valamelyik választott tisztségviselőnk nyitja meg, oldalán a helyi jogszerűség és törvényesség, s rendfenntartás képviselőivel. (Bár erre is van magyar példa : Ozora )

A történelem ismétli önmagát. Alig egy évszázada Csongrádot, az ezeréves települést, a stratégiai jelentőségű tiszai átkelőhelyet a saját helyhatósága vezetésének a kérésére (!) visszaminősítették községgé. Akkor is gazdasági nehézségek voltak errefelé, pedig akkor (is) Magyarország számított a lehetőségek hazájának. S most Csongrád – az országos és nemzetközi gazdasági gondok ellenére – még mindig kitűnő lehetőségeket kínál, csak sajnos nem az itt élőknek, hanem a ki tudja milyen kapcsolatokon keresztül idehozott „élősködőknek”.

Akkor is katasztrófa sújtotta a várost, mint mostanság, de az árvíz volt, ez meg „sáskajárás”. S talán akkor volt egy-két vezetésre termett, tanult ember errefelé, aki adni akart a városnak, s nem elvenni tőle/belőle.

Korábban már írtam arról a Szubjektív rovatban, hogy milyen jelentősége van a településen belüli protekcionizmusnak, vagyis a helyiek előnyben részesítésének, ami – sokak értelmezésével ellentétben – nem negatív, s nem pejoratív fogalom. A belső vállalkozások, a belső vállalkozók, és a belső szakértelem előnyben részesítése szolgálhatná a város érdekét.

Ezzel szemben mi történik?

Politikai és karhatalmi erőszakot alkalmaznak egy csongrádi kisbolt tulajdonosával szemben, s idegen érdekeket képviselnek. Megakadályozzák, hogy a kisvállalkozó – az egyébként napról napra csökkenő forgalmát – a nyitva tartási idejének meghosszabbításával (kihasználva egy olyan rendezvény forgalmát, amit az ő adóforintjaiból is finanszíroznak) kiegészítse, és így később még több adót fizethessen a város kasszájába.

Mindeközben a lengyel testvérváros küldöttsége is bemutatkozott. Jól tudom, hogy „lengyel, magyar – két jó „barát”, de e „gyümölcsöző” Csongrád-Bełchatów testvérvárosi kapcsolat keretében Csongrád eleddig egyetlen hektoliter bort, egy mázsa gyümölcsöt, s – összességében – egyetlen, értékében is meghatározó csongrádi terméket sem adott el Lengyelországnak. Talán az összes „haszon” annyi, hogy a város egynémely vezetői évről évre néhány napot „üdülnek” Lengyelországban, s teszik mindezt a választások során rájuk bízott közösségi vagyon terhére, többek között a most rendőri erővel bezárt kisbolt üzemeltetője által befizetett adóforintok felhasználásával. Még kevésbé értem, hogy az óbecsei, szintén színpadra is lépett küldöttség vendégül látására idén miért nem futotta? Pedig futhatta volna!

Azt már csak remélni tudom, hogy Törökországban és Izraelben városvezetőink nem igyekeznek hasonlóan „gyümölcsöző” kapcsolatot kiépíteni – bár a török és az izraeli tánccsoportok három héten belüli újbóli megjelenése a városban mindenképpen üzenetértékkel bír(hat).

Nemeskéri-Orbán István

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.

 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés