2019. október 18., péntek.       Köszöntjük névnapjukon Lukács nevű olvasóinkat.  Holnap Nándor napja lesz.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Virtuóz – Kivételes tehetség és rideg valóság

Hírek - Közélet

CSONGRÁD - 2014. Június 2.

Bácsi Tamás még a hetedik évfolyamon tanult, amikor a családja számára lehetővé vált a nagy utazás. Kanadában már várták őket. Négy év múlva kiderült, a család hazaköltözik. Nem önszántukból jöttek. Tamás neves mentorai, akik kivételes tehetségnek tartották, kérelmeket nyújtottak be a különféle illetékes kanadai hatóságokhoz, de azokat sorra elutasították. A Bácsi család hazatért. Tamás máig Csongrádon él. A szerény fiatalember élete a zene, az boldoggá teszi, s talán kellőképpen segít számára megélni azt az időszakot, amikor a sors ismét kegyesebb lesz hozzá.

Tamásról elsőként mintegy két évvel ezelőtt, a hazánkból külföldre távozott fiatalok – többnyire egykori tanítványaim – életét bemutató sorozat részeként írtam. Az akkori beszámolót – melyet ide kattintva akár most is el lehet olvasni – hamarosan követte egy, a jelenleg itt elérhető beszámoló, amelyben arról adtam hírt, hogy hazatoloncolják az egykori tanítványomat. A kanadai hatóságoknak hiába írt levelet annak a kanadai konzervatóriumnak a vezetője, ahol addig tanult. Szerinte Tamás rendkívüli tehetség. Az egyik volt torontói tanára, Dianne Werner Simon szintén hiába fordult a kanadai bevándorlási minisztériumhoz, s hangsúlyozta a beadványában, hogy „Kanada eddig is rengeteg hasznot húzott a tehetséges bevándorlókból, s Tamás olyan tehetség, akire Kanadának akár nemzetközi színtéren is alapvető szüksége lesz”.

Két év elteltével szerkesztőségünk úgy döntött, járjak utána, miként alakul az ifjú csongrádi zongoravirtuóz élete. Tamást egy verőfényes májusi napon kerestem fel – úgy is, mint egykori tanára, s úgy is, mint a kivételes tehetségért aggódó zenebarát.

Tamás nagyon kedvesen fogad. A zongoránál kották tornyosulnak. Azonnal játszik. Lenyűgöz. Bartók Béla Allegro barbaro című darabját hallhatom. Érzem a tiszta, nyers „bartóki” erőt. Kétségtelen, hogy a hatalmas technikai tudást igénylő darab tolmácsolása kifinomult művészi feladat. „Átjön!” – így szokta jellemezni a zsűri a tehetségkutató versenyeken a szerzők alkotásainak ilyesfajta tolmácsolását. Az Allegro barbaro után már oldottan kezdtünk a személyes hangvételű beszélgetésbe.

-Hová vitt Kanadában az utad?

-A Királyi Zene Konzervatórium ösztöndíjas hallgatója lettem. A hangszerjáték mellett zeneelméletet, szolfézst, zeneszerzést is tanultam. Énektanárom a magyar származású Edit Lantos, az igazgató Péter Simon volt.

-Ha már a szolfézst említetted, mi a vélemény külföldön a Kodály-módszerről?

-Elismerik, alkalmazzák. Főleg transzponálás során gondolkodtunk szolmizációs nevekben.

-Volt alkalmad kint megmutatni művészi játékodat?

-Igen. Koncerteztem. Torontóban. Volt közönségem, érdeklődést mutattak felém.

 

(Bácsi Tamás a Rákóczi indulót a Torontói Magyar Gimnázium évzáróján 2009-ben ekképpen játszotta.)

Forrás: MTVToronto

-Tulajdonképpen miért kellett hazajönnöd?

-Adminisztrációs okok miatt. Egy ügyvéd félrevezetett bennünket. Éltünk fellebbezéssel. A kinti zenei világ ismert személyiségei ajánlólevelekkel álltak ki mellettem. Ragaszkodtak hozzám. Mégis el kellett jönnünk.

-Ezt miként élted meg?

-Nagyon elkeseredtem. Éppen akkor maradtam le emiatt az egyetemi felvételiről. Itthon a zene, a zongora mentett át a nehézségeken. Elkezdtem készülni, a Zeneakadémiára akartam felvételizni. Megint lett egy éves csúszásom. Ugyan zongoráztam a felvételin, de nem jól jártam be a magyarországi adminisztrációs utakat.

-Nem kértél segítséget?

-Nem. Zongoráztam tovább. Most már minden rendben, júniusban felvételizek.

-Mi lesz a felvételi repertoárod?

-Bach: C-moll prelúdium és fúga, Haydn: C-dúr szonáta, Liszt: Spanyol rapszódia és az említett Bartók szerzemény. Vinni kell egy virtuóz darabot is. Az egy etűd lesz, Rachmaninov Études-Tableaux című szerzeménye.

-Valamikor erősen érdekelt a verbunkos zene, emlékszem, Liszt Ferenc volt rád nagy hatással. Egy ünnepélyen el is játszottad a tizenötödik rapszódiát, még most is őrzöm a felvételt. Most kit játszol szívesen?

-Most is nagyon szeretem Liszt Ferenc zongoramuzsikáját. Szeretem játszani Johann Sebastian Bach darabjait is. Kedvencem az említett orosz Sergey Rachmaninov, aki a huszadik század első felének orosz zongoristája, karmestere. És a másik kedvenc Francis Poulenc francia zeneszerző, szintén a huszadik század egyik kiválósága. Tőle zongoraverseny-részleteket is játszottam.

-Mit vársz a Zeneakadémiától, ha felvesznek?

-Azt szeretném, ha Gulyás István tanár úr tanítana. A képzés három éves. Remélem, bekerülök a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kollégiumába.

-Hogyan képzeled az életed a későbbiekben?

-Mint előadóművész. Koncertezni szeretnék, hangversenyeken játszani.

-Ebből ma meg lehet élni?

-Igen. Úgy gondolom.

-Miként fogadtak Csongrádon, amikor megérkeztél.

-Sehogy. Semmilyen érdeklődés, odafigyelés nem volt irányomban. Senki nem kérdezte meg, hogy milyen segítségre lenne esetleg szükségem. Nem esett jól. Odakint más az élet, ilyen szempontból is. Ezerszer kedvesebbek, közvetlenebbek az emberek. Segítenek egymásnak.

-Valaki felkért, hogy játssz a csongrádiaknak, hogy hallgassák zongorajátékod? Mert Torontóban volt közönséged, azt láttam.

-Nem. Egy meghívásom volt. A helyi zeneiskola karácsonyi koncertjén játszottam. Nemrég a húgom volt osztálytársa, Havasi Boglárka lépett fel egy énekversenyen, Szegeden. Ő kért fel, hogy kísérjem. Musical kategóriában első helyezést ért el.

(A felvétel a Szegedi Tudományegyetem Ének-Zene Tanszék klasszikus énekversenyén készült. Ének: Havasi Boglárka. Zongorán kísér: Bácsi Tamás.)

Forrás: Havasi Boglárka

-Marad kellő időd magánéletre?

-Naponta legalább négy órát kell gyakorolnom. Hiszem, hogy a kitartó munkával előbbre jutok. Egyébként a mostani érettségizőkkel szoktam beszélgetni, ők is továbbtanulnak. Néha sörözgetünk is kicsit. Édesanyámmal és húgommal élek. Édesapám külföldön dolgozik.

-Tamás! Nagyon szerény vagy, bámulatos kitartásod, alázatod a művészet iránt! Kívánom, hogy nagyon szép életed legyen!

Vallom, hogy akinek a lelkét a zene megérinti, mindig tud mibe megfogódzni. Az út rögös, kétségtelen. Biztos vagyok benne, hogy Tamás a játékával sok-sok örömöt szerez még sok-sok embernek. Ha nem Csongrádon, akkor máshol.

Toldi Zsuzsanna

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.


 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés