2019. szeptember 18., szerda.       Köszöntjük névnapjukon Diána nevű olvasóinkat.  Holnap Vilhelmina napja lesz.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Bogár-novellák – Álláskeresésem története, avagy társadalmi kórkép egy bogaras nézőpontból (2.)

Hírek - Szubjektív

Bogár imádta a művészeteket. Maga is rekedt hangon énekelt. Tudott furulyázni, sőt a zongorán a billentyűk helyét is ismerte. Életét általában kotta nélkül játszotta, de ha arról volt szó, a kottát is kitűnően olvasta. Egyébként is tudott olvasni, életkorának megfelelően rengeteg könyvet átbogarászott. Sőt! Kevesen hinnék, de még írt is. Hol lágy húrokat pengetett, máskor betűivel csípett, karmolt. A szép előtt megállt. Ami rászolgált, azt megcsodálta. Hitt az esztétikum ember- és madárformáló erejében. Nem kis fájdalommal pattant ki agyából a gondolat, teljes fegyverzetben, hogy miért is kellene őneki borítékot nyalogatnia, akár termékeket árulnia. Minden repülőbizonyítványa a művészetekhez kötődött, mindez mellett persze más munka szépségét és fontosságát is hangosan hangoztatta.

Ötödik röpt

Egy szép zongoradarab hallatán elhatározta, hogy csőrével ezen az ajtón fog kopogtatni. Egy kedves hölggyel azonnal meg is beszélte – miután tisztázták, hogy a hatalom emberei gyorsan megérzik a vérszagot –, hogy művészeti iskolában fog oktatni. Mivel a vérző madár látványa tollborzoló, az elhatározás üdvösnek ígérkezett. Este ki is kevert néhány tojás sárgát, rekedtségét kúrálni kívánta. Másnap délelőtt egy üres épület nyitott ablakán repült be, egyenest a recepcióra. Akárhogy igyekeztek, Bogár előtt nem lehetett eltitkolni, hogy ez valaha iskola lehetett. Az iskolának szaga van, márpedig az ő érzékszerve – mondhatni – igen kifejlett, becsapni nem lehet. Csupán egy fontos tényező hiányzott, mégpedig a tanuló.

Elmentek. Kevés a gyermek, aláhull a demográfia hulláma. Egyesek meg lopnak. Sőt, a kettesek is. Nem hiába nem szerette ő a tolvaj szarkát, még a vacsorameghívást is visszautasította. S lám, itt az eredmény, üres az iskola. Azért kért néhány írást, majd ismerőseinek megmutogatja. Az írások részletesen feltárták, milyen művészetet, hogyan, mennyiért oktatnak. Az utolsó számhirdetésnél Bogár szeme nagyot villant, aztán a meglepetés erejétől kitágult, majd elázott, könnycseppbe formázódott. Ebben saját szerencsétlensége is benne folyt, tanítványt nehéz lesz találni, az biztos. Így is lett. Elrepült ő hét határra is, szétszórta a lelket melengető magot, mégsem vette be azt senki, nem serkent belőle tavaszi fű. Egy kislány talán felmutatta a hajlandóságot, aztán ő is elnémult. Bizony, ez a világ nem a kultúra táptalaja volt, ez Bogár-szemmel is látnivaló.

Bogár várt. Tudta, hogy a tél után még mindig a tavasz köszöntött be. Hátha jobb lesz a kedv, megpörkölődnek az érzések, megérkeznek a gólyák. Délutánonként tavaszi köszöntőket dudorászott, megtanulta a nászinduló akkordjait, sőt előszeretettel furulyázta a Bölcsődalt. Ám semmi jó nem történt. Egy falra ragasztott plakáton meglátta, hogy a kollegák nyitott órákat tartanak, hogy bárki láthassa, milyen szép. Mások az újságban előadásokat hirdettek a zenei nevelés szükségéről.

Bogár ismerte a szükséget. Sajnos tapasztalatból tudta, hogy a szükségeket rangsorolni kell. És ha tetszik, ha nem, bizony elsők a vegetatív szükségletek. A kellemetlen gondolatot gyorsan le is pecsételte egy Bogár-piszokkal, mert azt ugyan visszatartani nem lehet. (Csak remélni tudta, hogy lesz, akinek szerencsét hoz.) Ami a letojást illeti, a hatalom is így gondolhatta. Ugyanis a művészetek különböző kalitkáiban minden támogatást a felére csökkentett. Már-már attól is lehetett tartani, hogy a nyitott kalitból Bogárral és társaival a művészet is elröppen. Na, akkor sötét világ lesz, állapította meg Bogár, és a sötétebbnél sötétebb barlangokban máris maga előtt látta csüngő denevértársait.

-Zsákutca ez is! – ütötte be fejét a falba, még a csőre is megrepedt.

A szomszéd kertjéből lágy fuvola szólt. Elérkezett a záróakkord. Bogár a nyitott zenei kérdést ezennel lezártnak tekintette. Bánatában két tolla kihullt, s ilyen hangulatban bizony a zenei válasz megkomponálására már nem érzett ihletet.

-Nem jó helyre születtem, talán tényleg jobb lesz, ha elhúzok innen – összegezte.

Állapota romlani kezdett. Mostanában nem is aludt, éjszakáit a villanyoszlop drótjain töltötte.

Toldi Zsuzsanna

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.


 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés