2019. szeptember 19., csütörtök.       Köszöntjük névnapjukon Vilhelmina nevű olvasóinkat.  Holnap Friderika napja lesz.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Kádár János korában (3.) – Divatláz

Hírek - Szubjektív

A második világháború utáni időszakban négy divatszakaszt különíthetünk el. Az első a negyvenes és az ötvenes évek fordulójára esik, amikor a két világháború közötti normákat „uniformizációs kísérlet”, vagyis a „kényszerpuritánság” váltja fel. Egy évtizeddel később már igyekeztünk visszatérni a „normailtáshoz”. A harmadik időszak – 1968. körül – az ifjúsági szubkultúrák (a beat és a rock) térhódítását jelenti. A negyedik forduló a nyolcvanas évek közepére esik, amikor megindul a piacosodás, s az öltözködés jelentős mértékben differenciálódik.

„Szerintem akármilyen lehet a divat, a legfontosabb, hogy harmóniában legyen a tisztasággal, az egészséggel és a szépséggel.” (Kádár János/1968.)

A második világháború után – különösen falun – az öltözködésben nagy szerep jutott a hagyománynak, hiszen az kifejezte a valós, vagy a vágyott vagyoni helyzetet, a korcsoportot, a családi állapotot, a pillanatnyi szituációt, sőt még a felekezeti kapcsolódást is. Az életforma változása – főleg a nők munkába állása – odáig vezetett, hogy aki viseletben járt, bizony maradinak számított. A túl gyors változás kavalkádot eredményezett, s megjelent a divatban a diszharmónia, vagyis az ízléstelen, zavaros szín- és stílusvilág.

Életünk része lett az otthoni mackónadrág, a melegítő, a kötött blúz és az otthonka – utóbbi műszálas anyagból készült, ujjatlan ruhadarab volt. A nőknél – az időjárástól és frizurától függetlenül – megmaradt a fej befedésének szokása.

Állami áruházban konfekciótermékeket lehetett vásárolni. „Készruhát vesz már a nép!” – még sokan emlékezünk e szlogenre, valamint a szivacskabátra, a garbóra, a karton anyagú ruhákra, a kosztümre, az orkánkabátra és a nejlonharisnyára is. A változások irányát az emancipációs propagandakampány kísérte. Az egyedi készítésű ruhákat a fejlesztés alatt álló magyar konfekcióipar igyekezett kiszorítani. Az uniformizálódásban persze az áruhiánynak igen nagy szerepe volt.

A beat- és a rockzene térhódításával megjelent a farmer és a hosszú haj, amit néha a férfiak esetében a rendőrök kényszerintézkedéssel vágattak le. A nőknél tipikus volt a miniszoknya, a tupírozott frizura, s a forrónadrág (rövid, kötött női sort). A lázadás, a másság nagy generációs feszültségeket szított, a társadalom toleranciája egészen a hetvenes évekig nagyon merevnek mutatkozott. Végül elkezdődött a hazai „Trapper farmer” gyártása. A „Trapper” semmivel sem volt rosszabb, mint ismert márkatársai, így a Levi’s, a Wrangler, vagy a Lee. Sőt, erősebb volt azoknál, ráadásul sokkal olcsóbban kínálták, mint a nyugati „testvéreit”. Bőremblémáját sem érhette rossz szó, hiszen ízléses, modern, jópofa volt. Az anyag kéksége ugyancsak kitűnő, vagyis szépen fakult volt.

S ki ne emlékezne a dzsörzé ruhákra, a buklé pulóverre, amit az akkori Jugoszláviából, Szabadkáról hoztunk be egy kis dió, vagy sajt fejében.

Bővült a bolthálózat is, megjelent a Skála, s az exkluzív „S-modell”.

A politika szigorúan jelen volt az öltözködésben. A mozgalmi ünnepek kötelező viselete volt a vörös nyakkendő, a fehér ing és a sötét nadrág/szoknya. Idézet egy Mókus őrs naplójából:

„Előre! Kérjük a pajtásokat, hogy az avatásra fehér úttörőingben, sötétkék rövidnadrágban /fiúk/, valamint sötétkék rakott szoknyában /lányok/ jelenjenek meg. Síp, úttörőöv, úttörőháromszög és vörös nyakkendő beszerezhető az úttörőboltban. Pajtási tisztelgéssel: Kuci néni, tornatanár és rajvezető”.

Annak érdekében, hogy a mai ifjú nők is átlássák az akkori helyzetet, pillantsunk bele egy ruhásszekrény titkaiba:

Egy 42 éves, debreceni, szellemi foglalkozású nő felvett hagyatéka, 1964-ben: 1 télikabát, 1 ballonkabát, 3 db női táska, 2 kiskosztüm, 4 blúz, 2 szoknya, 2 nyári ruha, 2 kartonruha, 2 nejlon hálóing, 4 női nadrág, 5 kombiné, 4 melltartó, 4 nejlonharisnya, 2 alsószoknya, 1 fürdőruha, 1 pongyola, 2 pár lapos sarkú szandál, 2 pár cipő, 1 pár papucs, 1-1 sapka és kalap, 1 karóra. Mindezek száma 66 darab, 3095 forint értékben.

Ma nem járunk konfekcióban. Csongrádon régen megszűnt a helyi „kádári nagyáruház”, a Feketevár is. A népviselet a múzeumok, művészetek és a turisztika világa. Járunk viszont kínai boltokba, és előszeretettel vesszük fel a tőlünk nyugatabbra élők levetett holmiját, vagyis kényszerűségből turkálunk a bálás ruhákban.

A test világa

Dr. Veres Pál:

„Beszélnünk kell róla.”

„A testiség teljesen a tabuk közé tartozott. A tabujelleg oldásában nagy szerepe volt a tv-nek, néhány ifjúsági lapnak: Ifjúsági Magazin, Magyar Ifjúság. Micsoda felháborodást váltott ki még a nyolcvanas évek elején is, amikor a délegyházi tavaknál megjelent a nudizmus! Aminek erotikus tartalma volt, hamar minősítették pornográfiának. A kamaszok körében nagymenő volt, aki szert tett a külföldi csempészárura, egy Playboyra.

A negyvenes évek nőideálja Karády Katalin. A szépségipar még nem ölt tömeges méreteket. Az elfogadott a magát púderező nő idillikus képe. A hatvanas-hetvenes évek szépségideálja már Sophia Loren, Brigitte Bardot és a magyar televíziós személyiségek: Tamási Eszter, Takács Mária, Kudlik Júlia. A Szécsi Pál által megénekelt Gedeon bácsik, ügyes kezű fodrászok, már kézről kézre adták a kozmetikusok címét, miközben a hírek a fodrászatban jöttek-mentek, cserélődtek. Divat a póthaj és a konty. A nők egy-két hetente járnak fodrászatba. Hódít a Gabi babaszappan, Camea rúzs, Helia D krém. Persze csak szerényen és sokszor titokban, árulja el a Nők Lapja egy cikke 1962-ből: „Újdivatú ruha van rajta, a frizurája magasított, lábán tűsarkú cipő. A kapuban megáll egy pillanatra, riadozva kidugja a fejét, majd gyorsan visszakapja. Zsebkendőt kap elő a retikülből, letörli ajkáról a rúzst, mert ismerős jön szembe az utca túlfeléről. Mindez pedig a több mint tízezer lakosú nagyközségben, Kistelken történik, Kiss Eszter kozmetikusnő háza előtt. Péntek van, a heti vásár napja – ilyenkor sok az ismerős, és megszólják az embert a kozmetikázásért. Pedig sokan járnak ide, az udvaron biciklisor. (…) Az első évben a legtöbben este jöttek, sötétedés után, és a kozmetikus lelkére kötötték: meg ne tudja senki, hogy itt voltam!”

„Mosdunk, fürdünk, fogat mosunk…” – hangzott mindenhonnan. A tisztálkodást alapvetően meghatározta a huszadik század közepén a lakás folyóvízzel, fürdőszobával való ellátottsága. Ahol ez hiányzott, a teljes fürdés a hétvégére korlátozódott. Helye a konyha, tartozékai a mosdótál, vizeskancsó voltak. Az udvaron a nap teknőben, dézsában melegítette a vizet. A vízhordás, a suhogó fazekakban történő vízmelegítés hosszas előkészület volt. Még a fürdőszobakályha felfűtése is időigényesnek bizonyult. Szombat este a családtagok sorban fürödtek le, egymás után.

Megemlítendő még a városi tisztasági fürdők használata. Ezek a legtöbb helyen – így a csongrádi létesítményben is – manapság már a háttérbe szorultak.

Az új korszellemnek elengedhetetlen része lett a napi legalább kétszeri fog- és szájápolás is: „Amodent, fogat ment!” – hangzott a reklámszlogen.

Az újonnan felépült lakások lehetővé tették, hogy a fürdés mindennapos tevékenység legyen. A kozmetikumok csúcsát az Opera Lux szappan, a Caola és az Amo márkájú termékek jelentették. A sztártermék a Fabulon volt. A kedvenc nyugat-európai termék a Fa szappan lett. Előtérbe került a krémek, a dezodorok, a rúzsok, valamint a szem- és arcfestékek használata – igaz, először még csak ünnepi alkalmakkor.

Kádár korában a tisztálkodás gyakorisága nőtt, a testi higiénia színvonala javult. Ma viszont már a kozmetikai szerek hatalmas választékával és mennyiségével találkozunk. Különösen feltűnő, hogy a férfiak testápoló termékeinek száma mennyire megszaporodott, s reklámozzák is azokat bőségesen. Főleg a fiatalok nyitottak a drága márkás szerekre. Ám kozmetikushoz a nők kis hányada járhat, elsősorban a magas árak miatt.

A nők manapság gyakran az olcsó bolti szépészeti termékeket vásárolják. Általában már szó sincs a fodrászat heti igénybevételéről. A hajfestést sokan otthon oldják meg, s az akciós árú tubusos festéket mind gyakrabban el is felezik. Az öltözködésben és a kozmetikában ma már hatalmas teret kap a női praktika, s a kreativitás.

Toldi Zsuzsanna

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.

 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés