2019. szeptember 15., vasárnap.       Köszöntjük névnapjukon Enikő és Melitta nevű olvasóinkat.  Holnap Edit napja lesz.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Értékeink (5.) – Kalmárok és pénzváltók

Hírek - Szubjektív

Jézus példáját kellene követnem, ha teljesen hű akarnék lenni ahhoz a keresztényi szellemiséghez, amit Ő alapozott meg: a tudás templomaiból ki kellene vernem a kufárokat! Sajnos napjaikban sem az erkölcs – ami a hatalomtól független –, sem a hatalom – amelynek szilárd erkölcsi alapon kellene állnia – nem képes rendet tartani a hétköznapi életben. Óvodáink és iskoláink – melyekre kénytelenek vagyunk gyermekeink oktatásának és nevelésének egy részét átruházni – nem tudnak megfelelni az elemi erkölcsi elvárásoknak. Sőt, Jézus tanításait szó szerint értelmezve, az óvodák és az iskolák döntő többsége immár a kufárok házává vált. Mindent adnak, mindent vesznek, ajánlanak és vetetnek, s mindezt gyakran a pedagógusok személyes közreműködésével teszik.

„A templomban kalmárokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott telepedtek le.
Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: "Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!"

/János evangéliuma 2.15-17/

 

Nem a kereskedéssel van bajom, hanem azzal, hogy a fenntartók annak helyéül az óvodát, az iskolát szemelték ki, holott jogszabály (ami ugyebár a hatalom eszköze) is tiltja ezt. Az oktatási intézmények azonban – a szegénységükre hivatkozva – a kufárkodásnak teret engednek. Márpedig meggyőződésem, hogy éppen azért vagyunk szegények, mert minden elemi erkölcsi törtvényt felrúgva élünk, s a gyermekeket befogadó intézményeink nem felelnek meg a jövőt jelentő generációk igényeinek.

A napokban egy csongrádi óvodában folyt oda nem illő kereskedelmi tevékenység. Ott épp az óvónők kényszerültek arra, hogy a gyermekek mellett (helyett?) az eladandó áruval foglalkozzanak! S mindezt a hatályos törvények áthágása ellenére is meg kellett tenniük.

Lassan a világunk eljut arra a szintre, amikor be kell majd látnunk, hogy az emberi lét alapja a fenntartható gazdasági tevékenység lesz. A racionális gazdálkodás helyett ugyanis ma az erőforrásaink pazarlása folyik. Nyilvánvalóan felesleges termékeket gyártunk, a profitra egyre inkább kiéhezett multinacionális ipar már „csokitojásba” is játékfigurát rejt. A reklámok is mindenhonnan áradnak, s olyan dolgok iránt ébresztenek igényt bennünk, melyek csak a mértéktelen és pazarló fogyasztást, vagyis Mammont, a „minél több pénz istenét” szolgálják.

A legnagyobb baj, hogy már a csöppnyi gyermeket is e szellemben igyekeznek (félre)nevelni, s ebben a média mellett már a legtöbb iskola és óvoda is élen jár. A leginkább pénzéhes és gátlástalan cégek azt is következmények nélkül megengedhetik maguknak, hogy pénzügyi szolgáltatásokhoz oktatási intézményekben gyűjtsenek adatokat és ügyfeleket.

Azt hiszem, ennél már nincs lejjebb. Erkölcsileg elértük a „hanyatló Róma” szintjét. Kitermeltük a semmire nem alkalmas kaptárakban vegetáló proletáriátust, a cirkuszt pedig biztosítják a semmirevaló „idegenforgalmi” álcába bújtatott önkormányzati rendezvények, illetve sugározza – néha épp sportrendezvények álcájába bújtatva – a média. Szerencse, hogy ma még a kenyér biztosítható e tömegek részére, így egyelőre elhitethető velük, hogy

„Boldogok a lelki szegények,
mert az övék a mennyek országa”

/Máté 5.3-10/

Nemeskéri-Orbán István

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.


 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés