2019. december 05., csütörtök.       Köszöntjük névnapjukon Vilma nevű olvasóinkat.  Holnap Miklós napja lesz.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Magyar parlagon

Hírek - Szubjektív

Kölökkoromban, klottgatyában és mezítláb rohangálva a csongrádi dűlőkön, elég sűrűn kellett megállnom, mert beleállt a talpamba a királydinnye. Dehát ma is ez van majdnem. Beleáll. Bár szandálban szaladgálok és papucsban poroszkálok a porban, megyek az Uraság útján, ballagok a dűlőkön. Valami belém szúr. De, ha jobban megnézem, akkor kiderül, hogy ez már nem az. Mármint nem királydinnye, hanem tüskés muhar - mekkorát változott a világ errefelé (!) -, kevésbé bök, kisebb a fullánkja.

Bár még mindig királydinnyének mondják megszokásból az itteniek ezt a muhart, ami elterjeszkedett a parlagon hagyott homokon, műveletlen földeken. Királydinnyével meg alig találkozom mostanában, a Tribulus terrestris úgy látszik, hogy inkább a művelt földek lakója.

Ő volt ám a király tüskös koronával a fején! Alig állt szóba a vajparéval.

Ma meg ott szárad a polcomon virágostul-gyökerestül, hanyatló perifériás vérkeringésem serkenti, agyamat mozgatja. Összebarátkoztattam a jövevény gingkóval. Néha társítom egy másik jöttment idegennel, a méhpempős ginsenggel, ha éppen telik rá.

A gingkólevelekért föltérképeztem Csongrád gingkóit, és már fiatal csemeték növekszenek a családi birtokokon. Most ott tartok, hogy nem érdemes művelni a homokot, elszaporodik a muhar és dudva, vigyáznom kell, hogy ne virágozhasson a vaddohány (selyemfű a méheknek), ne nőhessen a parlagfű, ne fenyegethessen a büntetés. Nyírok-kaszálok tízezer négyzetméteren. Sokba' van a benzin, az olaj, a damil, a bozótvágó kés. Nem termelek, csak kaszálok. Parlagot művelek műveletlenül. Magyar parlagon.

A komrában, a gunyhó hűvősében nagy szögre akasztva lóg a kasza, tokjában árválkodik a kaszakő. Erős vagyok, de a kaszához gyönge. Pedig öregségemre megtanultam jó szögben lendíteni a pengét, a fenőkő is a kezemre áll, nem vérezem be a kezem mostanában már, ha mégis kaszálok ezen a parlagon, amely nem lesz soha se angol pázsit, se magyar föld.

Sáfrány Péter Attila

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.

{fcomment}

Kölökkoromban, klottgatyában és mezítláb rohangálva a csongrádi dűlőkön, elég sűrűn kellett megállnom, mert beleállt a talpamba a királydinnye. Dehát ma is ez van majdnem. Beleáll. Bár szandálban szaladgálok és papucsban poroszkálok a porban, megyek az Uraság útján, ballagok a dűlőkön. Valami belém szúr. De, ha jobban megnézem, akkor kiderül, hogy ez már nem az. Mármint nem királydinnye, hanem tüskés muhar - mekkorát változott a világ errefelé (!) -, kevésbé bök, kisebb a fullánkja.

 

Bár még mindig királydinnyének mondják megszokásból az itteniek ezt a muhart, ami elterjeszkedett a parlagon hagyott homokon, műveletlen földeken. Királydinnyével meg alig találkozom mostanában, a Tribulus terrestris úgy látszik, hogy inkább a művelt földek lakója.

 

Ő volt ám a király tüskös koronával a fején! Alig állt szóba a vajparéval.

 

Ma meg ott szárad a polcomon virágostul-gyökerestül, hanyatló perifériás vérkeringésem serkenti, agyamat mozgatja. Összebarátkoztattam a jövevény gingkóval. Néha társítom egy másik jöttment idegennel, a méhpempős ginsenggel, ha éppen telik rá.

 

A gingkólevelekért föltérképeztem Csongrád gingkóit, és már fiatal csemeték növekszenek a családi birtokokon. Most ott tartok, hogy nem érdemes művelni a homokot, elszaporodik a muhar és dudva, vigyáznom kell, hogy ne virágozhasson a vaddohány (selyemfű a méheknek), ne nőhessen a parlagfű, ne fenyegethessen a büntetés. Nyírok-kaszálok tízezer négyzetméteren. Sokba' van a benzin, az olaj, a damil, a bozótvágó kés. Nem termelek, csak kaszálok. Parlagot művelek műveletlenül. Magyar parlagon.

 

A komrában, a gunyhó hűvősében nagy szögre akasztva lóg a kasza, tokjában árválkodik a kaszakő. Erős vagyok, de a kaszához gyönge. Pedig öregségemre megtanultam jó szögben lendíteni a pengét, a fenőkő is a kezemre áll, nem vérezem be a kezem mostanában már, ha mégis kaszálok ezen a parlagon, amely nem lesz soha se angol pázsit, se magyar föld.

 

Sáfrány Péter Attila

 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés