Ó, nemcsak az ókori hatalmas építményekre kell gondolnunk, ha a piramis szó fülünkhöz jut. Eddig láttunk magunk előtt alázatosan építő rabszolgákat, tiszteletre, ámulatra késztető hatalmasságok röpítették a magasba a képzeletet. Mára még több jelentéssel gazdagodott a hangalak. Valami egymásra épülő, szintén felfelé kapaszkodás történik, ami összedőlhet, az embert becsaphatja, tönkreteheti, romba döntheti. Most erről lesz szó.

A korszellem fontos intézeteinek szabályrendszere nagyon hasonlít a piramisjátékra. A bankrendszereket a kamat és hitel fogalmak működtetik, pénz nyomtatása történik a semmiből. A kamatos kamat fogalmától csak rettegni tudunk. Már régen kiszámítható volt, hogy a felvett összeg jutányos föllel való visszafizetése csak illúzió. Hatalmas kamat termelődik, ami mértéktelenül túlhaladja a hitel eredeti összegét. Mégis rá voltunk mindig kényszerülve. Fizetéssel nehezen lehetett előre haladni, de még a napokat kihúzni is elég volt a fizetési jegyzékig. A devizahitel pedig mindenre feltette a pontot. Gyakorlatilag ami folyik a világon, ugyanaz játszódik le az egyéni költségvetésekben. A devizahitelt illetően elmondható, hogy csapdába húzták az embereket. Ennek egyik fő eszköze nem az „addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér” ósdi közmondás és a már említett takarékosságra nevelés volt, hanem a reklám.

A világunk a reklámok világa, ami közönséges agymosás. Kacatok tömkelege vonul itt fel többek között. Szerencsére ritkán megy igényes film a tévében, amit állandóan félbeszakít egy intimbetét, szőrtelenítő, gombásodás elleni szer……..reklámozása. Olyan esztétikus az összhatás, hangulatos érzés az egész. Összességében többet költenek egyes üzletemberek reklámra, mint termékre. Cél a hamis hiányérzet keltése, ami kielégítést, vásárlást követel. Éppen ezért ez oly fontos, hogy külön szakemberek szükségesek, akiket oktatnak a reklám -szakmára.

Ha jó tehát a hitel reklámja, nagyobb a hitelfelvétel valószínűsége. Nagyon fontos tudni, hogy mivel minden pénz adósságból jön létre, a visszafizetés lehetetlenné válik. Bekövetkezik az infláció, a csőd. Nem egy országban láthattuk, mi is a szélén táncolunk. Az IMF és Világbank a gigantikus hitelek nyújtásával, annak visszafizethetetlenségével, sorra hozza a megszorító intézkedéseket. Ami szorítja az emberek torkát, az kisebb rétegnek óriási pénzügyi dagadást eredményez, lehetőségük van teljesen kisajátítani a természeti kincseket. Gyakorlatilag minden ország valamilyen szinten fuldokol.

A fenti manőver lebonyolításának tökéletes színhelye a tőzsde. Nem létező pénzt adnak és vesznek, a „munka” ez. Profitot termelnek. A tőzsdei üzletemberek pszichológiai szemmel nézve lehetnek jó gazdasági képességűek, de itt nem beszélhetünk sem empátiáról, sem lélekről. Teljesen igazat óhajtott Angela Merkel abban az óhajában a közelmúltban, hogy fel kellene hagyni a megszorító intézkedésekkel. Még azt is hozzá tehetnénk, hogy a kamatok visszafizetésével is. Ugyanis egy közönséges uzsorást már rég börtönbe ültetnének ennyi nem létező tartozás behajtása miatt. Mégsem lesz engedelem. Beépülnek még a rendszerbe az úgynevezett bérrabszolgák. Ők az olcsó munkaerők. Bizonyos társadalmak, és ebben egyre inkább hasonlítani fogunk, hierarchiájában már az is fokozat, kiváltság, ha valaki egyáltalán lehet olcsó munkaerő. Igazából nem kellene megköszönni, ott kellene hagyni az egészet, de nem tehetjük meg.

Gandhi a következőt mondta: „Az erőszak leghalálosabb fegyvere a szegénység.” Ez így van, nem kell hinni az egyenlőség meséjében. Mindig voltak és lesznek gazdagok meg szegények. Az eszmék az elit érdekeltségei. A kultúra az ő érdekeiket tükrözi. Utópista az, aki úgy érzi, hogy a társadalom mindenkiről gondoskodhat. Nem tud, nem fog. Naiv hit a demokrácia. A politika üzlet, a választási nap pedig a szabadság illúziója. Az egyenlőtlenség torz állapotokat szül. A pénzember gazdag, pedig a pénzen kívül semmi értékeset nem hoz létre, a pénz pedig önmagában nem érték. Ugyanakkor az igazi értéket felfedező, alkotó, gyakorló ember szegényen él. Fontos tudni, hogy a gazdagok kamatát befektetéseik után a szegények hitelkamata fedezi. Itt a piramis! Csak el kell képzelni, úgy összedőlhet, akár a kártyavár.

A természetnek is megvan a diktatúrája. Ha nem eszel, meghalsz. Egyszerű, ősi törvény ez az élővilágban. Szükségünk van tiszta levegőre, vízre, élelemre, biztonságra, kultúrára, közösségre. Ha fellép az energiahiány, nem leszünk életképesek. Már kimerülőben vannak szántóföldjeink, édesvizeink, élelmünk drága, a készlet fogyóban. Ugyanakkor kontra népességnövekedéssel kell számolni világméretekben. A szegények száma növekszik, a szociális és egészségi, érzelmi mutatók mindenhol romlanak. Előbb-utóbb nem lesz segély, mert nem fognak tudni fizetni. Eljön az a nap, amikor pénzhegyek fognak csúcsosodni értéküket vesztve a világbankok előtt. Mindebből következik, hogy meg kellene szűnnie a pénzalapú gondolkodásnak.

Mit lehet hát tenni? Mindenképp számba kellene venni globális erőforrás rendszerünket. El kellene kerülni a negatív visszahatásokat. Környezetkárosítás. Igazi hatékonyságra, minőségre és újrahasznosításra lenne szükség, arra, hogy az alkatrészek cserélhetőek legyenek. Stratégiák. Rövidebb szállítási útvonal, a pazarlás elkerülése, takarékosság, mindenkinek hozzáférhetőség.

Olvasom, hallgatom a kicsinyes vitákat. Politikai, vallási és egyéb megosztottság nélküli összefogásra lenne szükség a legkisebb településen is. Nem kellene megvárni, míg ránk dől, eltapos a piramis. Az egyszerű és bölcs ember azt mondja, hogy a fákat nem szabad előbb felhasználni, ameddig vissza nem nőnek. Ilyen egyszerű és érthető – LENNE.

Toldi Zsuzsanna

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.

{fcomment}