2019. október 22., kedd.       Köszöntjük névnapjukon Előd nevű olvasóinkat.  Holnap Gyöngyi napja lesz.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ki itt a lokálpatrióta?

Hírek - Szubjektív

A helyi városvezetés hosszú ideje rendszeresen elköveti azt a hibát, hogy miközben „helyi hazafiságát” hangsúlyozza, nem tesz semmit a település kiürülése, kiüresedése ellen, sőt időnként maga erősíti azt, s közben azt sem veszi észre, hogy rombolja a városát, s beszűkíti, megszünteti a jövőbeni esélyeit, lehetőségeit.

A minap az egyik lapban azt olvastam, hogy munkahelyteremtő támogatások megszerzésének lehetőségéről tart előadást valaki.

Nos, Csongrádnak nem az a problémája, hogy aki szeretne munkahelyet teremteni, nem tudja, hogy a forrásokhoz hogyan lehet hozzájutni. Az sokkal inkább probléma, hogy nem lehet és nem érdemes itt újabb munkahelyeket létrehozni, vállalkozásba kezdeni.

A város az elmúlt évtizedben súlyos negatív demográfiai adatokat produkált – húsz év alatt a lakosságának egyharmadát elveszítette, hiszen huszonkettőezer fő feletti lakosságszámról ma „papíron” tizenhétezer körüli az állandó (bejelentett) lakosainak száma. Valójában a bejelentettek közül több ezren nem élnek életvitelszerűen a városban, mert máshol (nagyvárosokban, külföldön) találtak munkát és megélhetést. Emiatt Csongrád tényleges lakossága a tizenötezer főt sem éri el.

Tovább rontja a helyzetet, ahogy a 19-45 éves korosztály szinte teljesen eltűnt a városból, tehát a település ”korfája” is rendkívül kedvezőtlenül alakul. Ezt súlyosbítja az a tény, hogy az elmúlt évben kilencven gyermek született a városban, s ez a mutató további csökkenő tendenciát mutat. Tehát itt nem azért nem keletkeznek új munkahelyek, mert a még vállalkozásra gondolók nem tudják, hogy a munkahelyteremtést elősegíteni szándékozó forrásokhoz miként jussanak hozzá, hanem a város kiüresedése miatt itt jelenleg nem érdemes munkahelyet teremteni, mert a városban nincsen igény, vagyis fizetőképes kereslet. (Ezer feletti a városban az üres vagy -eladásra kínált ingatlanok száma ,ez a szám országosan a félmilliót is meghaladja, de a területi eloszlás egyenetlensége miatt ezeknek az ingatlanoknak a jelentős része a kistelepüléseken , a Dunától keletre található.)

Mert mi is mindenféle gazdasági tevékenység, termelés, szolgáltatás célja?

Nyilvánvaló, hogy a keletkező fizetőképes kereslet igényeinek kielégítése.

Mivel a város a lakosságának a harminc százalékát elveszítette – s az aktív korú lakosság körében nagyobb rosszabb az arány –, nyilvánvaló, hogy Csongrád gazdasági potenciálja és vásárlóereje is legalább ilyen mértékben csökkent. Ezt még súlyosbítja, hogy a csongrádi nettó átlagkereset – mivel a lakosság még aktív részének kilencvenöt százaléka minimálbér körüli jövedelemből él – is tovább csökkent.

A városvezetések az elmúlt évtizedben – annak ellenére, hogy programjaik első pontja a munkahelyteremtés elősegítése volt – gyakorlatilag semmit nem tettek, vagy amit keveset léptek is előre, akkor is rossz irányba haladtak. A várost – a gazdasági erejének csökkenésével párhuzamosan – súlyosan eladósították. A felvett hiteleket és a kibocsátott, svájci frank alapú kötvényből származó forrást gyakorlatilag a mai napig fenntartott, feleslegesre duzzasztott (az egykor huszonkétezer lakosú városra méretezett) intézményhálózatának fenntartására fordította, vagyis egyszerűen felélte.

A gyermeklétszám drasztikus csökkenése ellenére nem zártak be időben iskolákat, sőt bölcsődét és óvodát bővítettek, holott azok korszerű fenntartására nincs gazdasági ereje. (A bölcsődék és az óvodák a szülők rendszeres „pumpolása” nélkül nem lennének képesek az alapfeladataik ellátására, sőt tapasztalom, hogy az iskolákkal is ez a helyzet.) Miközben a bölcsődés és óvodás korú gyermekek még itt élő szüleinek nincs munkahelye, vagy amennyiben választaniuk kell a nettó minimálbér és a GYES, a GYED, vagy a segélyek között, nyilvánvalóan ez utóbbiak mellett döntenek, hiszen – a munkába járás, illetve a munkavégzés költségeit is figyelembe véve – gyakorta rosszabbul járnának a nettó minimálbérért végzett munkával.

A város vezetése nem hozott létre egy korszerű iskolacentrumot, s nem tette vonzóvá a várost sem gazdasági, sem oktatási, sem kulturális, sem idegenforgalmi szempontból. Nem hozta létre azokat az intézményeket, amelyek a város lakóinak igényeit hivatottak kielégíteni. Az uszoda, a fürdő egy életveszélyes romhalmaz, normális sportcsarnok nincs, a sportpálya körül a kerítés egy lepukkant „orosz laktanyára” emlékeztet. Az intézményi lehetőségeit (művelődési központ, könyvtár, mozi, galéria, ifjúsági ház) pedig szétszabdalta akkor, amikor az erőforrásainak koncentrálására lett volna szükség.

Az aktuális városvezetés az önkormányzat cégeit – rossz díjpolitikával – eladósította, majd az egyik legjövedelmezőbb szakterületet, a hulladékgazdálkodást részben értékesítette, majd az abból származó bevételeket is felélte.

E cégeket, s a várost kiszolgálni hivatott egyéb szervezetek tevékenységeit nem koncentrálták. Hibásan döntöttek a város infrastruktúrájának fejlesztése terén is. A szennyvízkezelésre nem a város jellegének megfelelő technológiát választottak, emiatt az drága, s alacsony hatékonyságú.

Kierőszakolták a 451-es számú főút várost elkerülő szakaszának a megépítését, amelynek feleslegessége már önmagában is „megérne egy misét”.

Ennek a politikának az eredménye, hogy húsz év alatt csak a feleslegesen szétszabdalt iskolarendszer több mint egymilliárd forint többletkiadást okozott, s a ténylegesen felhalmozott kettő és fél milliárd forint adósság felét eredményezte. Mindeközben az említett rossz díjpolitika miatt elszalasztott bevételek sem szolgálták a város fejlődését, sőt, az el nem ért bevétel miatt szintén milliárdos pénzkidobást eredményeztek.

A rosszul értelmezett lokálpatriotizmus okán a képviselőtestület soha nem merte kimondani, vagy nem ismerte fel, hogy a rendszerváltást követő időkben a város hanyatlani kezdett. Ráadásul a testületek soha egyik polgármestert sem segítették a döntéseikkel a helyes irányba lépni, a képviselők gyávák voltak kimondani, hogy „a város bizony meztelen”, s hiába aggatunk rá városközpont-rehabilitáció címen díszburkolatot, attól valójában üres, szegény és – ebben a formában – hosszú, elhúzódó haldoklásra ítéltetett. E tevékenységével a város vezetése Csongrádot képletesen egy látszólag egészséges és zamatos, de belül bizony komolyan rothadó gyümölccsé változtatta.

Visszatérve az alapgondolathoz: a városban azért nem keletkeznek új munkahelyek, mert sem a városban, sem a környezetében nincs olyan felvevőpiac, vásárlóerő, amely ezt indokolná. Nincs az a köztámogatás, amely munkahelyteremtésre ösztökélne egy vállalkozót, abban az esetben, ha a termékeit, szolgáltatásait nem tudja eladni a belső piacain. S ha a vállalkozás belső kamatai alacsonyabbak, mint a külső kamatok (vagyis: amennyiben a vállalkozás folytatása során elért nyereség kisebb, mint egy pénzügyi tranzakcióval elérhető nyereség), nem tudja az alkalmazottai, de még a saját bérét sem megtermelni. S ahhoz, hogy ebben az éles gazdasági versenyben a külső piacokon eladja a termékeit – amit ráadásul egy európai recesszió is erősít –, nincs elegendő szellemi frissesség, kutatás-fejlesztésre (K+F) fordítható forrás, de ma már erre alkalmas, magas szinten képzett munkaerő sem.

A város gyakorlatilag úgy működik, mint a XIX.-XX. századi afrikai gyarmatok: primitív munkával állít elő nyersanyagot, amelyet abban a formában értékesít, s a feldolgozásával keletkező hasznot átengedi a végső fogyasztásra alkalmas terméket előállítóknak, tehát a forgalmazóknak, a kereskedőknek.

Az önkormányzat képviselő-testülete az elmúlt évtizedekben elszalasztotta a megfelelő környezet és a vonzó lehetőségek megteremtését. Szomorú, hogy bár a problémák az utcán is naponta láthatók, valójában még a problémák tényleges felismeréséig sem jutottak el.

A város vezetői mindeddig képtelenek voltak – térben és időben – hosszabb távon gondolkodni, s ha jól értelmezem e lap hasábjain megjelent cikkeket, ma is csak a pozíciók elosztásán gondolkodnak, szemben a város problémáinak megoldásával. A képviselőtestület a lokálpatriotizmust hibásan értelmező, öncélú, zömében kicsinyes, szűklátókörű emberekből áll és állt.

Nem az a lokálpatrióta, ki a mellét döngetve ordítja az utcán, hogy csongrádi, hanem az, aki átfogó gondolkodásra képes, a saját rövid távú érdekeit hajlandó alárendelni a közösség hosszú távú érdekeinek, s akképpen is cselekszik.

Csongrád város a legújabb kori magyar demokrácia és a lokálpatriotizmus félreértésének, a rosszul értelmezett „népképviseleti demokráciának” az egyik pregnáns áldozata. A megye névadó városa lokálpatriótaként cselekvő és gondolkodó polgárokban szűkölködő településsé vált.

Nemeskéri-Orbán István

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.

{fcomment}

 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés