2019. október 17., csütörtök.       Köszöntjük névnapjukon Hedvig nevű olvasóinkat.  Holnap Lukács napja lesz.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Demokratának lenni annyit tesz, mint nem félni!

Hírek - Szubjektív

Gyakran megkérdezik tőlem: nem félek? Nem félek attól, hogy haragosaim, látszólagos politikai vagy gazdasági ellenfeleim, (reményeim szerint nem ellenségeim), akikről, vagy akiknek a véleményemet elmondom, megorrolnak rám? S bár mondják, hogy három gyermekem van, tehát félhetnék is, hozzáteszik: mégsem félek?

A gyermekeimet féltem! Féltem attól, hogy nekik is olyan módon kell leélni az életüket, ahogy azt mi is leéltük. A szüleim sem féltek, inkább odébbálltak. S ez jónéhány alkalommal megtörtént az életünkben. Ez az oka, hogy „jött-ment” vagyok itt is. A sok „tősgyökeres” azt hiszi, ha ezen a címen a mellét veri, feljogosítja valamire, vagy Ő ezzel különb, több, többre jogosult, vagy jobb ember. Micsoda tévedés!

Nem félek, mert a családunk származása, s a második világháborút megelőző társadalmi helyzete miatt a gimnázium elvégzése után (már 1974-et írtunk!) hiába nem javasoltak továbbtanulni, mégis szereztem diplomát! A világból többet láttam (jórészt saját erőből, vagy a teljesítményem eredményeként), mint sokan, akiket a „párt” toszogált, vagy akik valamelyik jelenlegi „párt” révén is éppen ott ülnek, ahol huszon… évvel ez előtt ültek, egy másik párt „elvhullámain” lovagolva.

Nem félek, de féltem azokat, akik félnek. Félnek a nevüket adni a véleményükhöz. Amikor megállnak beszélgetni, hiszen körülnéznek, hogy ki látja, hogy beszélnek velem, vagy olyannal, akinek szintén más a véleménye. S suttogják, hogy nem tetszik valami, sőt még azt is, ha éppenséggel tetszik. Mert kit tudja, ki lesz hatalmon holnap…?

Vannak sokan, akik magánbeszélgetésekben, vagy magánlevelezésben le is írják, hogy tisztelnek azért, mert „nem félek”, s elmondom a véleményem, vagy önálló véleményem van.

Ők félnek! Félnek, hogy ebben a tényleg nehéz és kérlelhetetlen világban az ő véleményük miatt a gyermekeik elveszíthetik az állásukat, vagy hátrányos helyzetbe kerülnek.

Nem félek, mert amit elvállalok, azt megcsinálom. Elvégzek bármi olyan munkát, ami kell a családom megélhetéséhez, még ha vannak is olyanok, akik igyekeznek ebben is megakadályozni.

Nem félek, mert még ha meg is vádoltak, vádolnak valamivel, tudom, hogy nem követtem el olyat, ami miatt szégyenkeznem kellene.

S nem félek, mert vallom azt, amit Bibó István – a jegyzetem címében is idézett mondatában (Demokratának lenni annyit tesz, mint nem félni!) – leírt. De nagyon sokan előtte is eszerint éltek és cselekedtek. Nem féltek akár az életüket is áldozni az emberiségért, a hazáért, tágabb és szűkebb környezetükért, elveikért, gondolataikért.

Most pedig erről szó sincs. Legfeljebb a (x)demokrácia csorbul, de éppen azért, mert vannak, akik félnek! A pártokban általában gyávák, önálló vélemény nélküliek képezik a töltelék- tömeget!

Meggyőződésem, hogy sokszor az éppen hatalmon lévők félnek, mert a hatalmukat nem a köz javára, hanem a saját céljaik megvalósítására, a hatalmuk megőrzése érdekében használják. Félnek attól, mi történik, ha távol kerülnek a „húsosfazéktól”, vagy lelepleződnek, mert egyszer minden kiderül, egyszer minden elmúlik, minden véget ér! Még a hatalmukkal visszaélő „demokraták” hatalma is!

Éppen ezért igyekeznek félelmet kelteni, és ez ellen csak egyetlen ellenszer van: NEM FÉLNI!

Nemeskéri-Orbán István

{fcomments}

 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés