A gyerekek, a szülők és a tanárok is egyformán utálják és mégis. Mégis újra és újra megrendezik, sőt Halloween-t és Valentin-napot is tartanak az óvodákban és az iskolákban. Pedig a húsvét, a Mikulás és a karácsony is kimondottan családi ünnepek, semmi esetre sem iskolai vagy óvodai ünnepségek, sőt az anyák napját is bensőséges családi ünnepnek tekintem, amelyben nincs keresnivalója óvodának és az iskolának sem.

A fent említett kettő pedig nem is a magyar kultúra része, (bár tudom, hogy a Halloween egy ősi kelta ünnep továbbélése) csak a kereskedelmi szemlélet erőlteti, azt sugallja a gyerekeknek, hogy vegyenek ajándékot, akár olyannak is, akit a véletlen sorsolás vet eléjük.

Így éppen a lényeg, a szeretet, a szeretett személy megajándékozásának öröme vész el: veszek valami vackot és odaadom. A kereskedelmi szemléletet (Vásárolj minél többet!) sugallja, a helyett, hogy a készített, vagy a személyre szólóan vásárolt és saját maga által csomagolt, egy-egy üzenetet is tartalmazó megajándékozás felé terelnénk a gyermekeinket.

Csak kapni akarnak, az ajándékozás örömét nem tanulhatják, mert csak egy kipipálandó, sokszor kellemetlen feladaton való túllépésként élik meg ezeket az eseményeket.

Semmi kifogásom az ellen, hogy a gyerekek az iskolában és óvodában felkészüljenek ezekre az ünnepekre. Megtanuljanak verseket, énekeket, esetleg egy imát vagy egy mondókát, az életkori sajátosságaiknak megfelelően.

Sőt az ellen sincsen, ha olyan gyerekeknek rendez - mondjuk az önkormányzat - ilyen ünnepséget, akikről nyilvánvalóan tudja, hogy otthon nem részesülnek az ünnep meghittségében és melegségében. De általában ezek az erőltetett iskolai és óvodai ünnepségek egyértelműen károsak és rossz példát mutatnak. S ha már a múltkor a példaadásról írtam, folytatnám, és azt szeretném, ha jó példákkal járnánk elől.

Természetesen nem vagyok naiv és tudom, hogy a XXI. században élek, bár azt is tudom, hogy „halott”, de biztosan halódik az a fogyasztásra és gazdasági növekedésre alapozott globalizált világ, amelyben ma kényszerülünk „élni”. Az emberiség a kisebb közösségek, a család irányába fordul, vagy kényszerül fordulni ismét.

Éppen ezért itt az ideje, hogy szakítsunk a szocializmusban és a liberális fogyasztáson alapuló globalizált gazdaságban ránk erőltetett kollektív ünnepekkel. Megszabaduljunk a fenyőünneptől, a Télapótól és a nyuszitól, megszabaduljunk ezek fogyasztásra és tömegünnepre való átformálásától.

Térjünk vissza a családi ünnepekhez! Az állami ünnepek legyenek államiak, egyházi rendezvények és ünnepek legyenek egyháziak, és a családi ünnepeink maradjanak családi ünnepek. Hagyják meg nekünk, szülőknek annak az örömét, hogy megismertethessük gyermekeinkkel ezen ünnepek bensőségességét, szeretetre, megbecsülésre alapuló megünneplésének, megtanításának módját.

Ma egyre többen éppen azért fordulnak el ezektől az ünnepektől, mert megutáltatták, megutáltatják velük ezt az „ünneplési” formát.

Borzasztóan zavar, hogy bár igyekszünk gyermekeinket az „érdemtelen kapás” és vásárolt örömök ellen nevelni, az iskolák és az óvodák ilyenkor úgy működnek mint a szupermarketek, kereskedelmi akciókkal és direkt kereskedéssel mérgezik gyermekeinket, ahelyett, hogy éppen az ellenkezőjét igyekeznének megtanítani.

Az sem kifogás, hogy az óvodák és az iskolák az alulfinanszírozottság miatt rákényszerülnek arra, hogy beengedjenek kereskedelmi tevékenységet a falaikon belülre. A fenntartó vagy tartsa fent a gyermekintézményeit – hiszen ez a nevéből is adódna –, vagy ne áltassa a polgárait azzal, hogy biztosítja nekik ezt a szolgáltatást, miközben pumpolja a gyermekek szüleit, s vackok megvásárlására kényszeríti azzal, hogy beengedi a gyermekintézményekbe a kereskedőket.

Pláne nem kell, ha ilyen módon éppen a legszebb ünnepeinket orozzák el, és oly módon teszik azt, hogy gyermekeinket buta és meggondolatlan fogyasztóvá, hitelfelvevővé igyekeznek nevelni.

A mikulásünnep Szent Miklós ünnepe december 6.-án, karácsony Jézus születésének ünnepe december 24.-én este van, nem előbb és nem később, nincs külön az óvodában és nincs külön az iskolában, nem jön többször a jóságos Mikulás, s a Jézuska sem. Szeretném, ha ezeket mint családi ünnepeket visszaszerezhetnénk, megtarthatnánk, meghagynánk nekünk, a családnak.

Nem szeretnék a madáchi falanszterben élni, magamat abban érezni, sem most, sem a jövőben.

Nemeskéri-Orbán István

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.

{fcomments}