2019. október 17., csütörtök.       Köszöntjük névnapjukon Hedvig nevű olvasóinkat.  Holnap Lukács napja lesz.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Napok hordaléka - a hiány

Hírek - Szubjektív

Él bennünk a mondás, miszerint az a pénz, amit a legtöbben havonta munkabérként a kezünkhöz kapunk, az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez kevés. A szólás kínzó igazságát naponta átérezzük, valós tartalma a hó végeken már a hátunkon tapos, egyre nehezedő súlya alatt megroppan a derék.

Az idősebb korosztálynak a legnehezebb. Annak a korosztálynak, akiket nem is oly rég a milliárdos elit kifosztott. Tette ezt azzal a lenéző mosollyal, hogy tudta, a győztes nekik köszönheti a hatalmát, a velejáró gazdagsággal, jóléttel együtt. Ez az elit többször is kifosztotta, leigázta, azután kegyetlenül magára hagyta a népet.

A posta zsúfolt a délutáni órákban. A szolgálati ablakok előtt tömegesen állnak. Várakozás közben meg is jegyzi valaki: ilyentájt, hogy a munkaidőnek vége, több ablaknál kéne fogadni az ügyfeleket. A szó elszáll, az emberek meg a hivatalban egyre csak szaporodnak. Azaz: az egyik ablaknál egy idősebb asszony áll. Egyedül. A középkorú férfi azonnal kapcsol, s rögvest oda veszi az irányt. Ekkor még nem tudja, mire vállalkozik. Az ablaknál nagy a tanakodás. Már, mint a postai dolgozó és az ügyfél között.

– Hogyan? Nem elég? – kérdezi az asszony.

– Nem. Ez még mindig kevés – hallatszik az ablak túloldaláról.

– Mennyi hiányzik még, kedves?

A postáskisasszony mond valamit, egy számot, mire az asszony sírva fakad. – Annyi pénzem nincs, kedves. Nem tudom befizetni a csekket – mondja kétségbeesve.

– Nincs, aki segítsen a nénin? Egy rokon, valaki, aki pénzt tudna adni magának…

Az idős asszony a fejét rázza. – Mi lesz velem? – kérdezi tanácstalanul.

Válasz nincs, helyette csillogó-szomorú szempár néz ki rá az ablak mögül.

– Kikapcsolják a villanyomat – néz vissza könyörgőn az asszony.

Síri csend. Majd a mögötte álló férfi megszólal:

– Mennyi hiányzik, kedves?

– Ezerháromszáz forint – mondja az asszony reménykedve.

Újra csend ül a két ember köré. A férfi, talán mert maga sem gondolt ekkora összegre, tanácstalan. Aztán egy gyors mozdulattal a pénztárcájához kap, kivesz belőle egy ezres és egy ötszázas bankót.

– Tessék, fogadja el – szól, s átnyújtja a pénzt az asszonynak. Mire az idős ember a férfi nyakába ugrik, átöleli, úgy simogatja az arcát. Nem tud betelni a hálálkodással. A helyzet már-már a férfinak kezd kellemetlenné válni. Kibontja magát az ölelésből.

– Köszönöm. Nagyon köszönöm – mondja az asszony. És sír.

Az idősebb korosztálynak a legnehezebb.

Lovas József Pál

 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés