2017. október 20., péntek.       Köszöntjük névnapjukon Vendel és Irén nevű olvasóinkat.  Holnap Orsolya napja lesz.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Történelmi tévedés

Hírek - Szubjektív

Április hatodikán éjjel rá kellett ébrednem az igazságra: egy hülye magyar állampolgár vagyok. És még ez nem minden. Úgy ébredtem rá az igazságra, hogy el sem aludtam. Hogy még fájdalmasabb legyen az egész. A csontjaimba mart. Halálos sebet ejtett a szívemben. Léteznek bizonyos helyzetek, amikor a szavak is ölnek. Gyurcsány Ferenctől sok minden kitelik. Most épp azt mondta, hülye vagyok. Nem egészen ezekkel a szavakkal mondta, de a mondandója értelme ez volt. Hülye vagyok. Azért, mert nem rá szavaztam. A feje piros volt, a szája remegett.

Nagyon elszúrtam. Tudom.

Meg kellett volna értenem, hogy a jövőmről van szó. Egyik napról a másikra hirtelen fontos ember lettem. A Választópolgár. Aki nem viselkedhet így. Ezen a napon rám figyelt az ország. Csak ma, és csak nekem dalolták a fülembe, hogy feltétlenül. Meg hogy pontosan oda tegyem. Mármint az ikszet. (Vagy a keresztet.) És mégse… Tiszavirág életű nélkülözhetetlenségem félelmet indukált. Riadt tekintettel bámultam az égre, hátha onnan jön segítség. Nem jött.

Súlyos engedetlenségem megbocsáthatatlan. A négy akarnok bukott politikus szerint. Pironkodom is. Miattuk. Elég volt azon az éjszakán csak Gyurcsány vörös fejét, Mesterházy, Bajnai, Fodor sápadt arcát, a remegő szájszéleket látni. A választópolgárok többsége ítélkezett felettük: tehetségtelenek voltak hatalomban, és még tehetségtelenebbek ellenzékben. Ráadásul még veszíteni sem tudnak. Nem akarják megérteni, hogy csak hatalomvágyból nem megy. Annál több kell, hogy elnyerjék a nép bizalmát.

Magyarázkodnak. Mondják a magukét. Történelmi tévedés az, amit most tettünk. Magyarország örökös feljelentői nyíltan hülyének nézik az állampolgárokat. Azt a közel három és fél millió szavazót, akik eljutottak ugyan a fülkékig, de nem rájuk adták a voksukat. Az eltévelygők.

Már hallom másfelől, hogy a magyar emberek véleményt nyilvánítottak. Globális kifosztottságukban, menekülve a bankok, különféle szolgáltatók szorításából, valahol menedéket kerestek. Kijelentették, nekik nem kell olyan miniszterelnök, aki éjjel-nappal hazudik és lekurvázza az országot. De olyan sem, aki bunkóságát nem szégyellve kecskékkel példálózik. A másik kettőről most ne is ejtsünk szót.

Ők is hiteltelenné váltak már. Leszerepeltek az eldurvult, visszataszító választási hadjáratban. Melyre, mint az eredmények is mutatják, már nagyon ráunt a nép.

Most lehet összefogottan egymásra acsarkodni. És elgondolkodni a nagy igazságon: aki sárral dobálózik, maga is besározódik.

Lovas József Pál

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.


 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés