2019. szeptember 18., szerda.       Köszöntjük névnapjukon Diána nevű olvasóinkat.  Holnap Vilhelmina napja lesz.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Séta az öregszőlők között (2.)

Hírek - Szubjektív

A szeptemberi eső még átengedi a nap fényét. Nedvesen fénylik a falevél, de napközben még felszárad. Az úton tócsa terpeszkedik. A langyos levegő már csak rövid látogató, nemsokára elűzi a szűnni nem akaró, sűrű esőfüggöny. A vizes avar láttán az ember fázni kezd, érzi a tél leheletét.

Még napsütésben folytatjuk a beszélgetést:

-Ha nem vigyázunk, a keskeny úton felcsapja az autó a vizet. Milyen út volt itt régen?

-Homok – feleli röviden riportalanyom és beszélgetőtársam, Anonymus. – A dűlőkön mezítláb jártunk. Nagy szó volt, mikor elkészült a kövesút. Így hívtuk, kövesút.

-Valójában beton és aszfalt. Egyes helyeken keskeny, a kétoldali toldás megzötyögtet. Tényleg be kell tartani a kis sebességet. Miként változott az emberek közlekedése?

-Bicikli, autó. Látok fiatalokat futni, és egészségi céllal, sportszerűen biciklizni. Keveset. Ide nem való a nagy autó. A kamion a nagyobb utakra sem való. Tudja olyan ez, mint a természet rendje. Minden fajnak megvan a maga ösvénye. Nem keverik össze. Az elefánt és a hangya esete ez. Rengeteg a baleset. Na, de eltértünk a tárgytól – magyaráz Anonymus ismét hevesen.

-Honnan kapják a vizet? – térek vissza a tócsához, amitől a beszélgetés elindult.

-A városi hálózatból. Arra vannak kötve a kutak, tűzcsapok. A Tisza-oldalon általában megoldott a vízvezeték. Bentebb fúrt kutat használunk. Azt mondják, ivásra nem ajánlott. Látja, ez változó. Van, aki semmibe sem veszi a figyelmeztetést, használja nyugodtan. Mások nagy műanyag kannákban hozzák az ivóvizet a kútról, ásványvizet a boltból. Biztos, ami biztos. Én is így vagyok vele – szögezi le a kérdést határozottan. – A múltkor például különös eset történt. A vízóra aknából rezet loptak ki, nem volt víz. Szerencsére ez nem gyakori.

-Szennyvíz?

-Nem megoldott. Elöntik, vagy derítőt ásnak. Azt ki kell szippantatni. Az egész rendszert sok helyen hidroforos motor működteti. A rezsiköltség olcsóbb, mint a városban.

-Gondolom, télen fával fűtenek.

-Legtöbben. Gáz csak egy darabig jön, meg aztán drága. Ugye bent is átálltak már sokan a fára. Ide a fát kalodában hozatjuk, kevesen vesznek szenet, de alkalmas itt a begyújtáshoz mindenféle hulladékvágás. Még a dióhéjat is megszárítom, elrakom.

-Jut eszembe! Hát itt a folyó! A partról nem kerül tüzelő?

-Hosszú történet ez. Régen az emberek, főleg a tanyaiak, szépen kitakarították a hullámteret. Összeszedték a rőzsét, a venyigét és az uszadékfát. Szabad visszaútja volt a kiáradt víznek a mederbe. A kis hullámtéri gödrök közti átereszekben akadály nélkül átfolyhatott a víz. A halivadékok nem estek prédául a gázlómadaraknak. Aki a hullámteret takarította, volt télre tüzelője.

-Már észrevettük, hogy sok minden változott. Most hogy van?

-Voltak itt a közelmúltban viták – vonogatja a vállát Anonymus. Nem látom én ezt pontosan. Azt hallottam, most könnyen megszerezhető engedély kell. Mégsem visznek mostanában jelentős mennyiségű uszadékfát, gallyat, ágat meg rőzsét. Fát szeretnének inkább kivágni. Azt meg nem lehet, az lopás.

-Ez így is van.

-Például tavaly – meséli – hatalmas mennyiségű nyárfát vágtak ki a hullámtérben és a mentett oldalon is, a homokbányánál. Tonnás tételekben hordták speciális autókon a fatörzseket. A helyére nyárfacsemetéket ültetnek, illetve maguktól nőnek az irtásokon a sarjadékok. Ezernyi apró nyárfát látni, ahogy biciklivel arra halad az ember. Meg- mutathatom.

-Elhiszem én. A víz partján több helyen, gyakran látható szemét. Engem például az zavar.

-Cifra egy helyzet. Az uszadékfák között borzalmas tételben látható mindenféle kacat. Műanyaghordók, kannák, millió pillepalack, hűtőszekrények, szemeteszsákok, fekete zsákba csomagolt döglött állatok, kidobott belsőségek, birkabőrök.

-Ezek hogy kerülnek oda?

-A feliratok magyarok és ukránok. A víz felveszi, hozza. Adunk, kapunk. Nem tudom pontosan, mi történik. Én csak nézek. Régen, évtizedekkel ezelőtt az uszadékfák körüli habban békapete-csomókat, ebihalat és halivadékokat láttam. Ma már bűzös vegyszerszag terjeng, döglött halakat látni. A kiálló faágakra sirályok telepednek, kotorásznak a szemétben. A kárókatonák, sasok nagyobb élőhalat esznek, úgy látom. A hullámtérben kint rekedt halivadékokat fekete gólyák és gémek eszik meg, ott látni a nyomukat a visszavonuló víz utáni iszapban.

-Látom, jól ismeri az élővilágot errefelé.

-Meg kell nézni mindent. Tudja, a részletekben van a lényeg.

-Jó, ne bolygassuk! Inkább arról beszéljünk, hogy olyan szép, amikor a tűz lobog, de a vaskályha köztudottan nem tartja a meleget.

-Hát az nem. Én mindenkinek a cserépkályhát ajánlom. Aki teheti, kazánnal fűt. Akkor egyenletes meleg van mindenütt. De ha mindenfélét beledobnak, főleg műanyagot, jócskán szennyezik a levegőt. Tudja, miről lehet megállapítani?

-Nem.

-A füstről. A füst pontosan elárulja, ki mivel fűt. Sárga és zöld a vegyszeres papír, fekete a gumi és az olaj, fehér a fa és a papír.

-Sokat fázik? – kérdezem.

-Hát biztosan többet, mint az emeleten. Ott elkényelmesedik az ember. A magamfajtát az ágy korán kilöki magából. Ha nem lesz kedv, meg erő begyújtani, az már nem lesz jó.

-És a főzés?

-Palackos gázzal nem kínlódok. Régen persze megoldotta a főzést a fűtéssel együtt a sparhelt, a kemencéről nem is beszélve. Annál melegebb fűtés nincs, kinevethet érte. Akad itt olyan is, aki a vaskályhán melegít a fazékban. Én villanyrezsót használok, no meg az új találmányt, a mikrót.

-Akkor azért van az új közt jó is! Egyébként már az sem új. Tényleg! Milyen az áramellátás?

-Mindenütt hozzá lehet jutni. Mégis rengeteg a lekapcsolás. Sokan rászoktak az áramlopásra, mert fizetni elfelejtettek. Nehéz világot élünk most is, nem megy mindenkinek egyformán a sora. Ez már csak így van és volt.

-Igen, az épületekről is látom. Elég ellentétes világ ez.

Még fel sem száradt a tócsa, de megegyezünk, hogy legközelebbi sétánk alkalmával erről, a kétféle világról beszélgetünk.

Seregélyek csapata emelkedik fel a magasba, különös ívet alkotva. Még megízlelhetik a tőkén töppedő szemeket, a fák alatt poshadó almatermést.

Toldi Zsuzsanna

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.


 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés