Vajon meddig elég a Föld vízkészlete? Igaz az ENSZ jóslata, miszerint az évszázad végére drágább lehet az egészséges ivóvíz az aranynál? Általános emberi szokás, hogy csak akkor értékeljük a meglévő kincseinket, ha azok fogyóban vannak, avagy a hiányuk kezd veszélyt jelenteni az életünkre.

A Föld felületének kétharmada víz, ennek azonban kilencvenhét százaléka sóstartalmú, s a só kivonása – a jelenleg ismert technológiákkal – igen sokba kerül. A három százalék édesvíz kétharmada fagyott állapotban, jégsapkában található. Gyakorlatilag az összes földi víz egy százaléka felhasználható mezőgazdasági, állattenyésztési, és ipari célokra, illetve – a maradék – emberi fogyasztásra.

Jelenleg a Föld lakosságának több mint egyharmada nem jut elegendő egészséges ivóvízhez. Nyomasztó kilátás, hogy a Föld népessége rohamosan nő, rövidesen elérheti a kilencmilliárdot is. Az eloszlás nem egyenletes. Amerikában a lakosságszámhoz képest az édesvízkészlet negyven százaléka található. Európában és Ausztráliában a helyzet jelenleg még megfelelőnek mondható. Afrikában – a sivatagi övezetben – kétségbeejtő a vízhiány, s Ázsiában a legrosszabb a helyzet.

Az egyre növekvő vízhiány három okra vezethető vissza.

Az egyik a globális felmelegedés. Az édesvizek párolgási vesztesége nő, a források és a vízfolyások elapadnak, avagy – a nagy esőzések következtében – pusztítva zúdulnak a sós tengerek, óceánok felé. Általánosan tapasztalható, hogy a talajvíz felső rétege egyre mélyebbre kerül.

A második ok a Föld népességének növekedése.

A harmadik a szennyezés és a pazarlás. Tény, hogy annyi ipari és mezőgazdasági szer, egyéb ipari eredetű vegyi anyag került már a tengerek vizébe, hogy azoknak már nincsenek érintetlen foltjaik. A Föld vízburkában egy pont sincs, amit ne változtatott volna meg az emberi tevékenység. Főként veszélyes a műtrágya, rovarirtó, gyomirtó és a folyékony trágya, továbbá a kidobott akkumulátorokból kiszivárgó mérgező folyadék. A legtöbbet hangoztatott, egyik legdurvább szennyezési hatást a kőolajszármazékok gyakorolják a környezetünkre. A világon naponta ötezer tartályhajó közlekedik. Ki ne hallott volna már a „halálpartokról”, ahol soha nem látott méreteket ölt az élőlények pusztulása. Semmiképp nem tesz jót a természeti területeknek a profitot hajszoló, az idegenforgalom zászlaját lengető, a természet egyensúlyát megbontó és szennyező emberi megjelenés. Az idegenforgalom a partok mentén nagy terhet ró a természetre, az erdőirtások pedig elősegítik az élővilág harmóniájának felbomlását.

Hihetetlen sok vizet pazarolunk. Tisztálkodási szokásaink mindennapi gyakorlása során nem is gondolnánk, hogy a luxus állapotában vagyunk. Csak példaként említem, hogy Indiában egyes településeken a hajnali órákban kell felkelni azért, hogy a család vízhez jusson. Négy és hat óra között lehet elhozni öt vödör vizet a kútból, amelynek egész napra elegendőnek kell lennie. A kút messze, a lakóhelytől gyakorta több kilométerre található.

A víz hiánya miatt a veszélyeztetett földrészeken élők zöme rossz minőségű vizet fogyaszt, aminek az emberi szervezetre gyakorolt egészségügyi hatásai károsak, akár halálhoz is vezethetnek. A későbbiekben a kutatók elhatalmasodó élelmiszerhiánnyal számolnak, ugyanis a világ szántóföldjeinek csupán tizenhat százalékát tudják öntözni. Egyesek „vízháborút” emlegetnek. Olyan harc ez, melynek egyetlen célja – minden lehetséges álca mögött – az édesvíz feletti uralom megszerzése. A vízhiány is elvezethet népvándorláshoz, nem kizárható egyszer a Föld esetleges elnéptelenedése sem.

Már most lehetnek az emberiségnek tennivalói. A fejlődő országokban feltétlen szabályozni kell a népességnövekedést, tudatosítani a családtervezést. További rendeletek szükségesek világszerte, melyek korlátozzák a szennyező anyagok, hulladékok terjesztését. Egy napi használatban lévő, eldobott műanyag palack is hatalmas károkat tud okozni. Nagyon fontos feladat lenne az ipari és háztartási szennyvíz teljes és tökéletes tisztítása. Egyre több természeti tájat, -objektumot és -fajt kell védetté nyilvánítani, s ennek betartását szigorúan számon kérni.

Az emberiség a következő időszakban egyre jelentősebb víztakarékosságra kényszerül. Víztakarékos technológiákat már most a háztartásunkban is könnyedén alkalmazhatunk. Ha például egy zuhanyrózsára felcsavarozunk egy nem is sokba kerülő előtétet, elérjük a vízcsepp méretének csökkentését, ugyanakkor zuhanyozás közben megmarad a komfortérzetünk. Annak érdekében, hogy az ilyesfajta takarékosságra is minél többen törekedjenek, hamarosan szükségessé válik a „vízetikai kódex” megalkotása.

Magyarország gazdag felszíni és felszín alatti vizekben – többek között ezért is annyira értékesek a termőföldjeink, mely megszerzéséért nem véletlenül zajlik egyre nagyobb küzdelem.

Hazánkban a háztartások napi átlagos vízfelhasználása személyenként száztíz liter körül alakul. Mindez Afrikában a húsz litert sem éri el.

Toldi Zsuzsanna

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.