2019. július 22., hétfő.       Köszöntjük névnapjukon Magdolna nevű olvasóinkat.  Holnap Lenke napja lesz.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

A mézes-mázas ígéretek csapdája

Hírek - Szubjektív

Az aktuális csongrádi önkormányzati vezetők az elmúlt két évtizedben legalább három grandiózus fürdőfejlesztési koncepciót álmodtak meg, s azokat jó pénzért meg is terveztették. Tették mindezt több százmillió forintos ráfordítással, amiből a városban már egy tűrhető színvonalú (sport)uszoda is jól működhetne. Sajnálatos, hogy minden fejlesztési koncepció kimerült a „mi majd munkahelyet teremtünk az idegenforgalom fellendítésével” szöveggel. Természetesen a taktikusabb városvezetők már az ígéretekhez a kampányban (halkan) azt is hozzátették: ha mégsem lesz új fürdő, építünk pár méterrel több járdát, mint az elődünk! Nos, a jelzésértékű járdaépítés már megint elkezdődött.


Ismert erdei körökben az az általános nézet,
Hogy Micimackó, mint minden medve,
Szereti a mézet.
És ez nem csak afféle szerény vélemény,
Határozottan állítom, hogy tény, tény, tény.

(Alan Alexander Milne / Karinthy Frigyes / Bródy János – Hommer László)

 

Persze nem Micimackóról és a mézről szeretnék írni, hanem a városunkról, s az orrunk előtt elhúzott, hosszan lebegtetett mézesmadzagról. A jelek – és hivatalosan meg nem erősített hírek – szerint ismét kudarcba fulladt fürdőfejlesztési „stratégiai” tervekről. S nem utolsó sorban a nagyszabású terveket pótló látszattevékenységről.

Mint látjuk, a járdaépítési projekt már újabb lendületet vett, s szinte naponta megjelenik egy-egy járdaépítési sikerjelentés. A járdaakció indoka jó, hisz’ „közmunkások építik”, és különben is „pályázaton nyertük a pénzt”. S legalább úgy látszik, mintha értelmes munkát végeznének az emberek, mert mégse csak a falevelet söprik az út egyik oldaláról a másikra. De a járdaépítés éppen olyan koncepciótlanság, mint az aktuális négyéves semmitmondó gazdasági program, amelyekből szinte semmi nem valósul meg, ezért azt változatlan formában át lehet menteni az elkövetkező négyéves (s immár ötéves) ciklusra.

Isten mentse meg Csongrádot még egy ilyen járdaépítési projekttől, amihez csatlakozik a hamarosan felavatandó, száznyolcvanmillió forintba kerülő, „mocsáron átvezető” kerékpárút is. Nincs kétségem, hogy rendeznek ünnepélyes átadási ünnepségeket a járdák és a kerékpárút elkészülte okán is. (Javasolnám, hogy – mivel ezeknek két végük van – mindkét végén avassák fel az összest!)

Remélem, mint sok más esetben, utólag megrendelnek egy forgalomszámlálási akciót is. Akkor ugyanis mindkét beruházás-sorozatról kiderülne, hogy ezeket is besorolhatjuk a gazdasági szempontból teljesen feleslegesek közé. Viszont bizonyos, hogy a két projekt – nemzetgazdasági szinten – legalább háromszázmillió adóforintunkba kerül.

Mielőtt el kezdenék terjeszteni egyesek, hogy nem támogatom, vagy nem értek egyet a jelenleg munkanélküli emberek (köz)foglalkoztatásával (vagy nem értek egyet a hasznos és értelmes (köz)foglakoztatásukkal), ki kell jelentenem , hogy tévednek. Csakhogy ezek a projektek nem hasznosak, s nem értelmesek! Nem teremtenek olyan jövedelmet, s nem támasztanak olyan keresletet, amely a város prosperitását szolgálná. Mint ahogyan a városközpont rekonstrukciója is egy választási „Patyomkin-beruházás” volt, ezek is olyanok! Látványosak, de haszontalanok, ráadásul a város jelenlegi helyzetében feleslegesek.

Miközben Csongrádon is naponta szűnnek meg munkahelyek, s folyamatosan költöznek el a fiataljaink (még jó, ha csak Budapestre, s nem rögtön külföldre), valamint még a közpénzből fenntartott álláshelyeket is „messziről jött mesélők” töltik be, addig esélyünk sincs arra, hogy Csongrád város gazdasága fejlődjön.

Mert „ismert erdei körökben az az általános nézet”, hogy a lakatlan, kihaló területeken vezető járdák és utak bár látványosak, de már nem hasznosak! S nem elég szeretni a mézet, meg kell teremteni a szorgalmas méhek számára a nektárgyűjtés feltételeit is. S a csongrádi méhek orra előtt szerencsére már nem elég megcsillantani – a hitelből vett, importmézzel bekent madzagon – az édesség látszatát.

Ahhoz, hogy Milne meséjét Csongrádon a következő évtizedekben is legyen kinek elmondani, sokkal átgondoltabb és előrelátóbb gazdaságpolitikát kell megvalósítani!

Nemeskéri-Orbán István

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.


 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés