Immár ki kell mondani, hogy az éghajlatváltozás közvetlenül befolyásolja a jövőnket. Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, viszonylag rövid időn belül számíthatunk a globális felmelegedésből adódó hirtelen és radikális változásokra. A Szaharában a sivatag zsugorodni kezdett, s e folyamat akár még azt is eredményezheti, hogy a növekvő csapadékmennyiség hatására az eddig művelésre alkalmatlan talaj termékennyé válik. Ám a lokális, helyi pozitívum mégis globális negatívummal párosul. A jelenlegi sivatagi szélviharok port szállítanak az Atlanti-óceán fölé, s a messziről érkezett szaharai homoknak a tápláléklánc fenntartásában nagy szerepe van. Ha ez megszűnik, a táplálkozási lánc felborulhat, valamint a homokviharok, hurrikánok kialakulását akadályozó szerepe is megszűnik.

Az Amazonas-medence őserdeiben, kevesebb eső esetén megindul a kiszáradás. A fák és növények kihalásával, rothadásával többek között szén-dioxid szabadul fel, melyek elérhetik azt a mennyiséget is, melyet a huszadik században termelt ki a fosszilis üzemanyagokkal a világ.

Az ózonréteg „kilyukadásáról” manapság sokat hallhatunk. Az ózon pajzsként viselkedik a káros napsugarak megszűrésekor. A globális felmelegedéssel az ózonlyuk nagysága növekedésnek indul, s nem tudja többé kifejteni ezt a hatást az emberiség számára.

Grönland szigetén mintegy 2,6 millió köbkilométer víz található – fagyott állapotban. Ha az iszonyatos mennyiségű jég olvadni kezd, Grönland szigete eltűnik, az óceánok vízszintje pedig hét méterrel is megemelkedhet. El lehet képzelni, mit jelent ez a tengerparti városok számára.

A tibeti régiót jég és hó borítja, tükörként viselkedik, a napsugárzás jelentős részét visszaveri. A Föld felmelegedését akadályozza. Ám ha a hó és jégtakaró elolvad, ez a tükröző hatás megszűnik.

A Gibraltári-szoros az Atlanti-óciánt és a Földközi-tengert választja el egymástól. A két víztömeg sókoncentrációja különböző, ami speciális ökológiai rendszert alakított ki. A globális felmelegedés megbolygatja a víz sótartalmához idomult tengeri élőlények egyensúlyát, s mivel alkalmazkodásra kevés idő marad, túlélésükre is kevés az esély.

A Golf-áramlat köztudottan hőt szállít Európa partjaihoz, emeli az átlaghőmérsékletet. A hideg és meleg áramlatok között kialakult fizikai egyensúly klímaváltozás esetén szintén felborulhat. A hatást már most érzi Európa.

Az Antarktisz jege lehet, hogy rövidesen elolvad. Jelenleg aggasztó tény a jégtömbök leválása, jéghegyekre bomlása. E jéghegyek sodródása olvadással jár, a felszabaduló hatalmas vízmennyiség hat-hét méterrel emelheti a tengerek vízszintjét.

Szibéria fagyos altalajának mélyén metán-klatrát raktározódik. Ha ezek a jégkristályok a melegedéssel darabokra töredeznek, a bennük lévő gázok a légkörbe, az óceánba kerülnek. Ott mérgező hatást fejtenek ki, és kioldják a vizek által elnyelt szén-dioxidot is.

A monszunok előidézője a kontinensek és óceánok eltérő fölmelegedése, nyomáskülönbsége. Ha a nedves levegő találkozik a kontinentális eredetű légtömeggel, bőséges eső keletkezik. A kontinens melegedésével hatalmasabb esőzések, áradások alakulnak ki, ami a mezőgazdasági termelést is jelentősen befolyásolja.

A kutatók a klímaváltozásnak tizenkét „forró pontját” tartják számon. A legegyszerűbb ember is érzékeli, hogy valami megindult, másképpen van, hisz’ régen nem ilyen volt. A fentiek szerint buzog a természet, s mint korábban is utaltam már rá, eljön az idő, mikor a főkérdés nem a pénz és a politika lesz, hanem az élet megvédése, az élettér átalakítása.

Toldi Zsuzsanna