2019. április 24., szerda.       Köszöntjük névnapjukon György nevű olvasóinkat.  Holnap Márk napja lesz.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Elment Szucsán Tanár Úr!

Hírek - Közélet

CSONGRÁD - 2013. Június 13.

Kevesekre igaz az állítás, miszerint róluk semmi rosszat nem lehet mondani. Ezen kevesek egyike csütörtök reggel elbúcsúzott a földi léttől. Szucsán András, a csongrádi gimnázium legendás hírű tanáregyénisége sok-sok kutatót, orvost, mérnököt, tanárt indított útnak a pályáján. Ő volt A Tanár Úr, akinek a fizikaóráin még a kizárólag filozófiai beállítottságú diákok sem unatkoztak, s akit még a legelkanászodottabb lókötők is tisztelve szerettek. Ő volt A Tanár Úr, aki rajongott a sportért, évtizedeken át minden reggel a lábát az ágyra feltéve, s a padlóra támaszkodva nyomott húsz fekvőtámaszt, s már elmúlt ötven éves, amikor a Rám-szakadék szélén kézenállást mutatott be a vele túrázó diákoknak. Ő volt A Tanár Úr, aki a nyugállományba vonulása után is még közel egy évtizeden át megszállottan tanított, majd – miután végleg búcsút intett a katedrának – kitartó küzdelembe kezdett a szervezetét megtámadó alattomos betegséggel. A Tanár Úr, akit a csongrádiak egyöntetű igenlése mellett választottak 2003-ban a város díszpolgárává, s aki – bár ma elment – valóban csak és kizárólag fizikai értelemben távozott. (Szucsán Andrást Csongrád Város Önkormányzata a saját halottjának tekinti, végső búcsúztatását június 28-án, pénteken délután 3 órától tartják a Csongrádi Köztemető ravatalozója előtt.)


A fizikatanároknak hazánkban adható legrangosabb szakmai elismerést, a Rátz Tanár Úr Életműdíjat 2001-ben vehette át Szucsán András, aki az ünnepségről készült, alább megtekinthető televíziós összefoglalóban az életpályájáról csak szerényen nyilatkozott. Az akkor már bő négy évtizedes pályafutásáról – többek között – ezt mondta: „Szerencsés helyzetben voltam, mert sok igazán tehetséges gyermekkel találkoztam, akikkel nagyon jól tudtam dolgozni.

Szerénység és méltóság mellett magabiztos tudás jellemezte Szucsán András életét, aki 1935-ben Szegváron született, s ifjoncként eltökélt életcélja volt, hogy vasutas forgalmista legyen. Szerencsére a gimnáziumi tanárai unszolására mégis jelentkezett egyetemre. Élete e részéről is beszélt Bálint Gyula György újságírónak, miután 2003-ban Csongrád város díszpolgárává választották. A cikk az alábbi képre kattintva, új ablakban megnyíló képen kinagyítva is olvasható:

 


Nagyításhoz kattintson a képre!


Szucsán András a pedagógusi pályán töltött közel öt évtizedben számos kiváló képességű fiatalban fedezte fel a tehetséget, ám az általa „az egyik legnagyobb elmének” tartott diákot már nyugdíjasként, óraadóként kezdte tanítani. Az azóta nemzetközileg elismert, mérnökként Németországban tevékenykedő Tóth Sándorra a nyilvánosság előtt is büszke volt. A megyei napilapban 2000-ben megjelent cikk a képre kattintva nagyítva is olvasható:

 


Nagyításhoz kattintson a képre!


Szucsán András az első szakmai elismerést 1970-ben vehette át, mely „Az oktatásügy kiváló dolgozója” jelvény viselésére jogosította. A további elismeréseket a saját maga szerkesztette internetes honlapján most is bárki elolvashatja, ugyanis az életrajzi adatait is precízen összegyűjtötte. Csakúgy, mint ahogyan rendszerezte az élete emlékezetes pillanatairól szóló beszámolókat és képeket, melyek között mindig előtérben volt a sport iránti rajongása. Amikor a felesége még a Széchenyi iskola aktív tanára volt, rendszeresen eljártak az iskola nyári sátortáborába, ahol Sebő Lászlóval együtt vezették a természetjáró túrákat. Egy ilyen alkalommal, már „ötvenen túl”, a Rám-szakadék szélén mutatta meg a táborozóknak, hogy soha nem szabad eltunyulni, s a fizikai erőnlét alapvetően nem életkorfüggő – ennek bizonyításaként a meglepett tanulók előtt a szikla peremén bemutatott egy szabályos kézenállást. E kedvenc „mutatványa” egyébként szinte az egész életét végigkísérte. A Badacsony egyik szikláján 1959-ben bemutatott kézenállásáról az alábbi kép készült, mely az iskolában, a diákokkal folytatott szakköri beszélgetések során is gyakran előkerült:

 


Nagyításhoz kattintson a képre!


Egy évtizeddel ezelőtt az akkoriban sok szörnyűséget látott sajtómunkás számára is hihetetlennek tűnt, hogy a mindig életvidám, mindenféle káros szenvedélytől mentes életet élő, sportot imádó Tanár Úr életét hirtelen egy súlyos betegség kezdte ellehetetleníteni. A Batsányiban a pályájukat tucatjával alapozták meg a tanítványaiként kutatók, orvosok mellett a befolyásosnak tűnő politikusok is, ám nem sokkal az első operációja után ennek ellenére is adódhatott az életében egy helyzet, amelyről most sem lehet hallgatni. A kiújult betegsége miatt A Tanár Úrnak szüksége lett volna egy, az országban akkor csak két helyen elvégezhető speciális vizsgálatra, melynek díja az „olcsóbb helyen” mintegy kétszázezer forintba került volna. A gimnázium jubileumi rendezvényén, egy magánbeszélgetés során elmondta, hogy valószínűleg nem veszi igénybe a vizsgálatot, pedig jó lenne, mert tudni kellene, mi a helyzet az állapotával. Mint kiderült, a hezitálás oka egyszerű volt: nem volt a vizsgálatra kétszázezer forintja. Mivel soha nem panaszkodott, segíteni sem tudott senki. E beszélgetést követően hamarosan sorjáztak a volt tanítványok között az e-mailek, s bár akkor már Csongrád város díszpolgára volt, az önkormányzattól végül nem kapott segítséget, a tanítványok közül azonban ketten is közvetlenül közbenjártak a szakminisztériumnál, így a vizsgálatot rövid időn belül elvégezték. A Tanár Úr betegsége azonban nem csak alattomos, hanem makacs is volt, s mintegy egy évtized alatt végleg kifogott rajta, s csütörtök reggel nyolc óra előtt legyőzte.

 

(Szucsán Andrást Csongrád Város Önkormányzata a saját halottjának tekinti, végső búcsúztatásának helyét és időpontját a későbbiekben közöljük.)

 

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.


 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés