CSONGRÁD - 2013. Május 30.

Szerda éjjel az Alföld számos pontján porszemekkel erősen szennyezett csapadék hullt. A meteorológusok szerint a hazánkat is időről-időre érintő légköri együtthatások eredményeként szaharai homokszemcsék jutottak el Közép-Európa fölé, ahol a csapadékképződés a port a légkörből kimosta, így a finom homokszemcsék a földfelszínre kerültek, s helyenként a szabadban hagyott tárgyakon egy ideig láthatóak voltak. A kiadós éjjeli eső a legtöbb erre utaló nyomot már jórészt hajnalra eltüntette.

Az Időkép összeállítása szerint az esti óráktól tapasztalt esőelszíneződést afrikai eredetű homok okozta. A Szaharából a légkörbe került por a dél felől érkező áramlatokkal Közép-Európa térségébe jutott, ugyanakkor ez a légtömeg nedves levegőt is szállított, így a homok a nedvességgel keveredve csapadék formájában lehullt, s a felszínre, illetve részben a tárgyakra lerakódott.

A „piszkos eső” nyomati csütörtök este elsőként Révész Gábor kollégánk Debrecenben fotózta:

A Csongrádot éjfél előtt elérő csapadékkal érkezett finom szemcsés porról a DekoNet group készítette az alábbi felvételeket:

Évszázadokkal ezelőtt is több alkalommal tapasztaltak hasonló jelenséget, mely időnként riadalmat is okozott. Az egyes feljegyzésekben „véres esőként” említett csapadékhullás elsősorban a déli vidékekre – a mai spanyol, francia, olasz, görög és török területekre – volt jellemző.

Viszonylag nem túl ritka jelenség a „poros eső”, mely azonban nem mindig azon afrikai területek felől származik, ahol vörös, illetve szürkés-sárga a talaj felső rétege. Már az ókori Róma is tapasztalt vörös esőket, amelyekről Ciceró feljegyezte, hogy a "véreső" nem isteni csapás, hanem földi eredetű tünemény ("ex aliqua contagione terrena" vagyis "valamiképpen a földdel érintkezve" juthatott az esőbe), hozzátéve azt a kissé ironikus felismerését is, hogy érdekes módon „véres esőkről” háborús időkben jóval több babonákkal átitatott beszámoló keletkezik, mint békében.

Időnként a porral telt légtömegek távolabbi vidékekre is eljutnak, így például 249-ben Angliában hullott "véreső", s ugyanezen alkalmakkor alkonyatkor három alkalommal véres kard látszott az égbolton, ami minden bizonnyal naposzlop lehetett. Tours-i Szent Gergely szerint 582-ben Párizsra hullott véreső csatakossá áztatta az embereket, akik rémületükben ledobálták "véres" ruháikat, 793-ban pedig – a Lindisfarne elleni vikingtámadást előre jelezve – hullott „véreső” York városában, éppenséggel Szent Péter templomára, amint arról Alcuin beszámolt. Aquitánia területén 1027. júniusában hullott hasonló, a fán kívül mindenről lemoshatatlan eső, amelynek kivizsgálását II. Róbert francia király kezdeményezte és támogatta, emellett megbízást adott hasonló „véresők” korábbi feljegyzéseinek összegyűjtésére, mivel az ezredforduló körüli apokaliptikus aggodalmak még éltek az emberekben. A vizsgálat egyik jelentése kimondta, hogy a fáról azért mosható le e "vér", mert a fa Krisztus keresztjét jelképezi, így a „véreső” e szentsége jelzi, hogy csak az igaz keresztények ússzák meg a következményeket.

Németországban és Hollandiában 1901. március 10-11-én éjjel nagy területeken hullott „vörös eső”, amelynek az útját Szicíliától lehetett követni. Ott még 8-án esett, majd Nápolyban és Fiuméban okozott felzúdulást, ezt követően a csapadékzóna az Alpokat átszelte, s megérkezett Dél-Németországba, majd 11-én Berlint és Hamburgot is elérte. E zóna átvonulását kiválóan dokumentálták, s még azt is kiszámolták, hogy mintegy 1,8 millió tonna, ezredmilliméteres szemcsenagyságú vörös port juttattak el az áramlatok afrikai porviharokból Európába.

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.